„Szépségedet a király kívánja, mert ő a te urad, borulj le előtte!” (12)

A Zsoltárok könyvében sok minden elfér. Elfér a hálaadás, a bűnbánat, az átkok, vagy éppen itt és most a szerelem egy királyi menyegző képében. Kérdezhetnénk, hogy kerül ez a Bibliába? Túl kell, hogy mutasson két ember kapcsolatán, és mivel bekerült a Bibliába, így számunkra is tartogathat valamilyen üzenetet, ami több, mint valamiféle morális többlet, vagy szívet melengető irodalmi élmény.

Amikor Isten és az ember kapcsolatára gondolunk, akkor ez leggyakrabban valamilyen alá-fölérendeltségi viszonyt feltételez. Lehet ez úr-szolga viszony, vagy teremtő és teremtmény kapcsolata. Még az Újszövetség atya-gyermek kapcsolatában is benne van ez a fentről lefelé mutató rendezettség. Van azonban már az Ószövetségben is egy igen ritkán használt kép, amit egyedül Jeremiás prófétánál olvashatunk (Jer 3,14; 31,32), ott sem bármelyik fordításban, csak akkor, ha a héber szöveget vagy Károlit vesszük a kezünkbe. Az említett két helyen az úr-szolga viszonyt felváltja férj és feleség kapcsolata. Miért más, miért több ez? Azért, mert ha valakinek a szolgája vagyok, akkor azt viszonylag ritkán teszem a saját elhatározásomból, sokkal inkább valami külső kényszer hatására. Lehet ez a kényszer a megélhetésem, de akár a túlélésem biztosítása is. Engedelmességgel tartozok az uramnak, az engedetlenségért pedig viselnem kell a következményeket.

Férj és feleség viszonya azonban más. Azt - ideális esetben - nem kényszer szüli, hanem szeretetből, szerelemből fakad. Nyilván megint ideális helyzetről beszélünk és nem a jobb hitelkonstrukciók adják a motivációt, de nem azért vagyok a másik mellett, mert a jólétem múlik rajta. Azért vagyok vele és ezért vagyok hűséges, mert szeretem a másikat. A hűtlenség pedig jobb helyeken még ma is botrány. Isten így szeret bennünket. Mint férj a feleségét. Akkor is, ha hűtlenné válunk hozzá, ő visszavár. Még ha a hűtlenség botrány, akkor is. Még ha a hűtlenségünk ellenére Isten változatlan szeretete botrány, akkor is.

Az egyház a Krisztus menyasszonya. Mi, a tagok Krisztus jegyesei vagyunk. Sokszor hűtlen, botrányosan viselkedő jegyesei. Pedig nem kényszerből tesszük, kényszerből nem is lehet közünk hozzá. Azért vagyunk számára kedvesek, mert Ő kiválasztott, a vérével megváltott. Így aztán már nem rabszolgák vagyunk, hanem azok, akiket az Isten szeret.

Mennyei Atyánk! Hálát adunk a szeretetedért. Azért, mert minden érdemtelenségünk ellenére kiválasztottál magadnak minket. Bocsátsd meg, hogy erre a szeretetre mi sokszor hűtlenséggel válaszolunk. De köszönjük azt, hogy te mindig vársz bennünket, ha mi elhagynánk is téged. Segíts, hadd legyünk hűséges gyermekeid!