/Máté 18:1-10/

„Aki tehát megalázza magát, és olyan lesz, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.” (4.)

Sajnos mi magyarok (el kell olvasni Csernus doktor legújabb könyvét, izgalmas) valahogy úgy működünk, hogy hiába van ott előttünk a használati utasítás, mi jobban tudjuk, meg megy az fejből is. Így lesznek csodaszép ikea szekrények, amiknek az alsó takaró lemeze fordítva kerül be a festetlen oldalával előre, de jó az, senki sem hajol le. Így megy három ujjunk a Valhallába előhírnöknek, mert minek a körfűrészhez a biztonsági tolótömb és még sorolhatnánk, hogy hányszor és hányszor esünk áldozatul a saját hülyeségünknek, csak azért, mert lusták, vagy büszkék voltunk megnézni a használati utasítást. Persze mondhatnánk erre, hogy a tudatlanság nem bűn, de a büszkeség és a gőg sajnos az, mert a legtöbbször megnézzük, de magasról teszünk rá. Jézus a mennyek országának használati utasítását mondja el a tanítványoknak, ahol a bekerülés feltétele nem pusztán a megtérés, hanem a megtérés és a gyermeki lét, hiszen olyanoknak kell lennünk, mint a kisgyermek. Csak akkor megyünk be, ha az-az őszinte, önmaga üdvösségéért semmit tenni nem tudó és akaró gyermeki alázat lesz bennünk, mint amit Jézus Krisztus elvár az övéitől. Ez a használati utasítás: gyermeki alázattal, különbnek tartva egymást magatoknál, mert nem azért mentek be, mert tettetek valami nagy dolgot, hanem azért, mert Jézus tette meg a legnagyobb dolgot. Megtérni és beképzelt gőgös pöffeszkedőnek maradni: malomkőgyanús. Megtűrni a paráznát haveri alapon, de másokon elverni a port: malomkőgyanús. Visszaélni a hatalmaddal, miközben felülről kaptad: malomkőgyanús. Szóval testvérek, vagy nyissunk nagyüzemi malmot, vagy alázzuk meg magunk, mert az alázat közösséget teremt és formál, nemcsak ott akkor, hanem már most itt is!