/Mt 17:14-21/

„Ő így válaszolt: Kishitűségetek miatt. Bizony mondom nektek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.” (20.)

Amikor nagyon elegem van magamból, akkor előszeretettel veszek elő olyan igehirdetőket, akik életem egy-egy meghatározó pontján valami olyasmit tettek nyilvánvalóvá, amit korábban nem vagy nem jól értettem. Vannak egy páran, meg volt jó pár ilyen szituáció, néha megdöbbenek egy-egy régi igehirdetés vázlatát megtalálva, hogy miket gondoltam akkor. Persze azt is jó látni, hogy volt honnan és volt hova fejlődnöm, szóval húsz évvel ezelőtt kezdetnek nem voltam rossz, de azért azt ma már így nem vállalnám. Szóval újra a kezembe vettem Francis Schaeffer tizenhat igehirdetését tartalmazó No Little People könyvét, ahol az első prédikáció a címadó, a pusztában birkát legeltető Mózes Egyiptomba indulásánál születik meg a gondolat, hogy nincsenek kicsi emberek és kicsi helyek. Egy nyolcvan éves lúzer, aki az apósa birkáit legelteti, aki hajdanán egyiptom hercege lehetett, ha nem is a trón, de magas pozíció várományosa, most meg mr. senki a senkiföldjéről. De Istennek semmi sem lehetetlen, és akit Ő kézbe vesz, akit felhatalmaz, az-az ember, ha nem veszíti el a fókuszt, akkor képes arra, amire Isten őt elhívta. Ez a hit próbája, a hit pedig nem mennyiségi kérdés, vagy van, vagy nincs. De ha ez így van, akkor a hitetlen nemzedék mellet mi ez a kicsinyhitűség, meg a mustármagnyi hit, ami, ha lenne, akkor képesek lennénk bármire is? Jézus azt mondja, hogy a mustármag nemcsak a mérete miatt számít, hiszen, ha azt akarta volna szemléltetni, hogy valami nagyon kicsi, akkor lehetne homokszem, vagy a Monty Python után szabadon, egy „icike-picike szikla”. De nem, hanem ez egy mag, ami, ha jó helyre kerül, akkor a benne lévő élet hatalmassá tudja növeszteni. A hit is ilyen. Fejlődőképes. A fejlődés útja pedig a folyamatos Istenre figyelés, hiszen mindaz, amit hit által tenni tudunk, azt valójában nem mi tesszük, hanem Ő teszi. A hit csakugyan nem mennyiségi, hanem sokkal inkább fókuszálási kérdés.