„Perelj, Uram a velem perlőkkel, harcolj az ellenem harcolókkal.” (1)

Az asszony és a szomszéd család között állandósult a feszültség. A portákat elválasztó kerítésen jelentős rés támadt, és a szomszéd hobbiállatként tartott tyúkja rendszeresen a másik kertjében és ágyasaiban csemegézett. A problémát többszöri kedves próbálkozás ellenére sem sikerült tisztázni. Sőt a szomszéd család viccet csinált az egészből. Már nem is beszéltek egymással. Aztán egy vasárnap az asszony hallott egy igehirdetést, hogy sérelmeinket krisztusi módon kell rendezni, és a megbocsátásnak győznie kell az indulat felett. Az istentisztelet után nagy lépésre szánta el magát. Ebéddel kedveskedett a szomszédjainak, akik mindeddig nem voltak képesek megcsinálni a kerítést. Nem is akármit főzött. Csirkepaprikást készített a rendszeresen nála vendégeskedő baromfiból…

Mai zsoltárunk abban ad segítséget, hogy mit tegyünk, amikor vélt és valós sérelmektől szenvedünk. Az igéből az derül ki, hogy Dávid nagyon nehéz helyzetbe került: Ellenségei megpróbálták megölni, kifinomult csapdákat állítottak, és szemrebbenés nélkül hazudtak ellene, rágalmazták őt. Nyilvánvaló volt, hogy örömüket lelték abban, hogy Dávidot gyötörték, kárörvendően tekintettek a kialakult helyzetre. A legszívszorítóbb, hogy mindezeket a sérelmeket olyan emberektől kellett elszenvednie, akik nagyon közel álltak hozzá. Amikor ők szenvedtek, Dávid imádsággal és böjtöléssel is szerette volta enyhíteni a kínjaikat. Különösen is fájdalmas lehetett élethelyzete, mert legjobban mindig azok a pofonok fájnak, amit a hozzánk közelebb állóktól kapunk.

Nagyon fontos kiemelni, hogy ebben a szituációban Dávid nem kezd el önbíráskodni. Nem megy bele emberi játszmákba, nem akar senkit sem móresre tanítani, nem kezdi el ő is a lejárató kampányt. Pedig tudjuk a Bibliából, többször is lett volna lehetősége arra, hogy az őt támadó Saullal végezzen. Mit tesz? Szán időt arra, hogy lelke minden keserűségét, csalódottságát elmondja Istennek. Az érzéseit, szenvedéseit az Úr előtt is megfogalmazza. Aztán imádkozik azért, hogy Isten hozza helyre a dolgokat, Ő vívjon csatát a gonosszal, mert ez valójában az Ő harca.

Nem nehéz azonosulni Dávid állapotával. Mindannyian élhetünk át megaláztatásokat, méltatlan gúnyolódásokat, igazságtalan rágalmazásokat – sokszor hozzánk közel álló személyek részéről. És aki ment már keresztül ilyen helyzeten, nagyon is jól tudja, hogy nemcsak elviselni nehéz ezeket, hanem Krisztus követőjeként megküzdeni azokkal az indulatokkal és vágyakkal, sötét kívánságokkal, amelyek elhatalmasodnak bennünk. Akárhogy próbáljuk elfojtani magunkban, sokszor egyre hangosabban tombolnak bennünk „A bárcsak ő is megtudná…” mondatok és társai… Dávid magatartása abban is példát ad, hogy a bosszú szenvedélyes dédelgetése helyett inkább beszéld el Istennek mindazt, ami bánt! Sose Ő legyen az utolsó, aki tőled vagy a közösségi média valamelyik csatornáján hall a sérelmeidről! Szánj időt arra, hogy gyötrő kétségeidet, háborgó érzéseidet, az igazságszolgáltatás iránti vágyad megosztod Istennel! Csak így tudunk krisztusi lelkülettel imádkozni és várni az isteni igazságszolgáltatás kirajzolódásáig. Így azt is megértjük, egykor mi is Isten ellenségei voltunk, ellene és igazsága ellen harcoltunk, de Krisztusban velünk is megbékélt, mert „azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.” (2Kor 5,17.)

Imádkozzunk!

Megváltó Krisztusunk, köszönjük, hogy Te ismered a legjobban, mit jelent a méltatlan sérelem és megaláztatás. Kérünk, kilátástalan harcaink között sose feledjük, Te már győztél, és győzelmeddel a tieidet is megajándékozod. Vigasztaló Szentlelkeddel járj át minket, hogy a bosszú helyett a megbocsátás és szeretet erősödjön bennünk. Ámen