„Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.” (7)

A hála alapvetően nem természetes megnyilvánulásunk. Néha iszonyúan nehéz kimondanunk azt a szót, hogy köszönöm. A nevelés türelmes és küzdelmes harcának eredménye az, amíg egy gyermek megtanulja, hogy egy-egy felnőttől kapott ajándék, meglepetés nem „jár neki” alanyi jogon, és azért köszönettel tartozik. Mennyi kellemetlen percet élünk át szülőként, amikor próbáljuk – különösen mások előtt – gyermekünkből kicsikarni a köszönet jeleit. A „nekem jár” attitűd nemcsak a gyermekek gyenge pontja. Isten iskolájában azonban a hála alapkövetelmény, lételem. Hisz csak a hálával telt szív képes a mindennapok történéseit más, isteni perspektívából tekinteni, és az életeseményeket átértékelni.

A mai zsoltárunk háttértörténetét nem ismerjük. Nem tudjuk, Dávid életének mely nyugodtnak látszó pontján érzete, hogy „jól megy a szekere”, túl jól. Küzdelmes életében talán „joggal” gondolhatta azt, hogy az az átmeneti nyugalom „neki jár”, és jó királyként nemcsak országa népét, hanem élete eseményeit is tudja kontrollálni. De ez az a „vihar előtti állapot”, ami olykor minket is megtéveszt. Azokra a napokat, időszakokat értem ez alatt, amikor minden jól alakul, amikor épp nem húz le a szorongás vagy a másik ember, amikor elismerik a tehetséged és a sikereid, amikor elégedetten tekintesz az otthonodra, vagy az éppen nemrég lecserélt új autódra… amikor kényelmesen széttekintesz az életedben, és megállapítod: „Ezt is elértem. Végül én is meg tudtam csinálni. Nekem is sikerült.” És ott a csúcson aztán minden összetörik egy pillanat alatt. Néha elég ehhez egy rosszalló tekintet, egy váratlan hívás, egy ki nem mondott, vagy éppen rosszul időzített szó, egy rosszul értelmezett mondat... és jön a zuhanás. Marad a mélység a siker szilánkjaival.

Dávid egy ilyen mélységben kiált Istenhez. Imádkozik és küzd. És a küzdelmes imádság mindig új perspektívát ad. Megszületik a hála. Felismeri, hogy a sikerekben és a kudarcokban, a stabilitásban, de a megzuhant lelkiállapotban is ott van Ő, a Szabadító, aki munkálkodik.

Nem tudom, hogy ma éppen hol tartasz. Ha a sikereid és eredményeid repítenek, adj hálát, mert minden eredmény az Ő ajándéka. Ha lehúz a mélység, akármilyen nehéz is, maradj akkor is hálás, mert a Szabadító már győzött a kereszten, és téged is felemel.

Imádkozzunk: Kegyelmes Jézusunk, megvallom, hogy életem sikerei, eredményei sokszor megszédítenek, és elbizakodottá tesznek. Máskor a mélység eltakarja szabadításod erejét előlem. Kérlek, adj hálás szívet, hogy mindig felismerjem örömben-bánatban Te munkálkodsz. Ámen