"Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap." (43)

A Léthé a görög mitológiában az a folyó, ahol a halottnak át kell kelnie, hogy bejuthasson a holtak hazájába. A folyó nevének jelentése „feledés”. Akit Khárón, az alvilági révész egyszer átjuttat ezen a folyón, elfelejti a világot, ahonnan jött, és így tökéletesen maga mögött hagy mindent. Az igazság görög kifejezése az a-létheia, és ebben ott cseng a folyó neve. Az igazság a feledés ellentéte: megmenteni, kiemelni valamit az elmúlásból, hiszen, amit elfelejtek, már nem létezik. Ez a sokatmondó kifejezés arra utal, hogy az igazság rejtőzik, nem adja magát. Az igazság felejthető, elleplezhető. Az igazságért éppen emiatt küzdeni kell. Viszont van, és ezen még az sem változtat, ha tagadják a létét.

A példázat esetében ugyanez a helyzet. Magyarázni kell, jelentését elő kell hozni a homályból. A leplet fel kell lebbenteni, hogy láthatóvá váljon, ami mögötte van. Az igazság nem mindig fénylik, mint a nap. Az igazak nem mindig világítanak. A nemes tettek nem mindig látszanak annak, amik. És a gonoszság sem feltétlenül lepleződik le. Ahogy egy példázat értelme sem.

De Jézus segít. Magyaráz. Persze a magyarázattal már egy másik példázatot mond. Máshol van a hangsúly. Itt az utolsó időn. A búza és konkoly példázatával azt mondja el, várj, légy türelmes, ne kapkodj. A magyarázattal azt, ne aggódj, minden kiderül a végén.

Kell is ez a bíztatás. Sokszor van zavar az erőben. Azt látjuk, amit látni szeretnénk. Azt látjuk, amit a saját érzéseink diktálnak. Önmagunkban, másokban. Szerelmesként mentegetjük a másikat, aki valójában kihasznál. Félősként ellenségesnek látunk valakit, aki baráti gesztussal közeledik. Elkötelezettként vigasztalunk műkönnyeket hullató haszonlesőket. Példakép iránti vágyunkban szemforgató képmutatókat istenítünk. Tömeggel sodródva megbélyegzünk mások által lejáratott embereket. Félreértünk szándékokat, bizalmatlanok vagyunk ott, ahol nem lenne rá szükség, és hagyjuk félrevezetni magunkat ott, ahol nagyon is észnél kellene lenni.

Ha szerencsénk van, jön a csalódás. A negatív és a pozitív egyaránt. Ha nincs, az illúziók megmaradnak, még akkor is, ha már nem működnek. De lehet ragaszkodni tévképzetekhez körömszakadtáig.

A csalódás kijózanító, de nem a végső állomás. Inkább valamilyen kezdet lehet, az arra rádöbbenés tanulsága, hogy nem minden az, aminek látszik. És vannak utak és módok annak elkerülésére, hogy ez a csalódás gyakran megismétlődjön. Például az önismeret útja. Megismerni önmagam, szembesülni saját mozgatórugóimmal, tisztába kerülni vágyaimmal, félelmeimmel, önsorsrontó mechanizmusaimmal. A hiba és erény forrásainak felfedezése már a helyesebb életre vezető út része. De ha mindez nincs átitatva tiszta szándékkal, megint veszélyes fegyverré és önbecsapássá válhat. Akarhatok önismeretet azért, hogy jobb manipulátorrá váljak. Az ismeret hatalom – ezzel befolyást lehet szerezni, meg lehet téveszteni, másokat a saját akaratomra rákényszeríteni. Az Isten szeretetébe ágyazott önismeret azért akar más lenni, mert nem akar sebeket okozni. Mert felelősnek érzi magát önmagáért. Mert igényes. Mert őszinte akar lenni magához és másokhoz.

Jézus ebben segít, amikor magyarázza a példázatot. Máté szerint nem mindenkinek mondja el a megfejtést. Csak a tanítványoknak. Úgy tűnhet, hogy ez valamiféle ezoterikus elitizmus, személyválogatás. Miért nem mindenkinek? Az ok egyszerű: Jézus az elkötelezetteknek tárja fel a jelentést. Akarni kell a megértést. És tiszta szándékkal kell akarni. Egy harcművésztől megkérdezték, mi a titkos forma jelentése, amit megmutatott. A válasza az volt: „Nincs titok. A kérdés inkább az, van-e, aki elég elkötelezett, hogy megtanulja. Ha a látom, hogy a tanítvány akar, ha látom, hogy ez az élete, gyakorol, szomjúság van benne, és nem mások kárára és önző céllal tanul, meg fogok mutatni neki mindent.”

Ez a válasz nagyon jézusi. Ahogyan az is megint tipikus, amit üzen. Mert a magyarázattal Jézus azt mondja: nyugalom, a végén minden elválik. Becsapható vagy, megvezethető, sebezhető. Még. De nem örökké. Tanulj elkötelezetten. Ismerd meg magad. Ismerd meg a tanításomat – haladj az úton. És lehet, mire elérsz az életed végére, még így is marad téves ismeret, nem indokolt harag, féltékenység, irigység, hamis öröm, önnyugtató lelkesedés elég. Lehet még akkor sem fogsz tudni minden hazugságot elválasztani az igazságtól. De nyugodj meg. Isten majd megteszi – a szemed láttára. Legkésőbb az ítélet napján. De addig gyakorolj, hogy egyre élesebben láss. Isten, a szeretet és az igazság iránt sóvárgó tekintettel.