„Termést hozott: az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.”

(8)

Vetélkedő típus vagy? Van benned versenyszellem? A legtöbben azok, és a legtöbb ember nem is képes másként gondolkodni, mint „adok-kapok”, illetve „győzzön a jobbik” struktúrákban. Arra tanítjuk a gyermekeinket, hogy a részvétel a fontos, meg a játék önmagáért is jó, de igazából elemi szinten bennünk van, hogy a legjobbat, legújabbat, legmodernebbet akarjuk, de leginkább legyőzni a többieket – legyen szó bármiféle pályáról. Pedig Isten országában tényleg nem a mérhető teljesítmény a lényeg, és erről is szól a mai igeszakasz.

Az egyik legismertebb példázat áll most előttünk, ahogy annak idején valószínűleg Jézus elmondhatta. Kiment a magvető vetni. Az egyik leghétköznapibb esemény, amit a legtöbb embernek meg kellett tennie, aki kenyeret akart enni. Ez a magvető bőven hintette a magot, és ezért sokfelé hullott: útfélre, sziklás földbe, tövisek közé és a szépen előkészített, jó termőföldbe.

Nyilvánvalóan terméshozamot azoktól a magoktól lehetett remélni, melyek a jó földbe estek, és Jézus is pontosan ezt mondja, de kiegészíti egy gondolattal: „az egyik százannyit, a másik hatvanannyit, a harmadik harmincannyit.”

Erről gyakran az jut eszébe először az embernek: ha nem terem az életem százannyit, nem is vagyok elég jó keresztyén. Vagy akkor legyen legalább hatvanannyi. A harmincannyi az már csak a lemaradók csoportja. Emberek vagyunk, így gondolkodunk, életkortól függően azt mondjuk: „Én leszek, aki majd százannyit terem!” vagy azt: „Láthatóan nem lettem százannyit termő kalász, ezért meg kell erőltetni az utolsó éveket, hogy behozzam a lemaradást”. Pedig Jézus, bár mondott ilyen számokat, pont nem a teljesítmény-kényszer miatt tette.

Gazdálkodók tudják, hogy a modern eszközökkel művelt földben a kalászonkénti 45-50 búzaszem már a magas terméshozam kategóriába tartozik. A harmincszoros az a mai kb. elégedettségi átlag. Elég valószínű, hogy a korabeli lehetőségekkel számolva a százannyi meg a hatvanannyi gyakorlatilag elképzelhetetlen mennyiség volt, és a harmincannyi pedig a magas terméshozamot jelentette, bárki elismerően beszélt volna erről. Talán pont ezért mondott Jézus számokat: mert az evangélium extrém termést hoz, ha valaki kész a szívébe fogadni, és a legkevesebb is kimagasló lesz.

De mivel Jézus sohasem a számbeli eredményeket akarta kiemelni, gyanakodhatunk, hogy itt még mindig nem ez a lényeg, hanem az: „termést hozott”. Akinek a szíve jól előkészített termőföld volt, az termést hozott. Mint a jó fa, mely jó gyümölcsöt termett: a jó föld jó termést hozott. Aki szívébe fogadta Isten evangéliumát, az mindenképpen teremte annak a magnak terméseit: 30, 60 vagy akár 100-szoros mértékben.

Nem az tehát az igazi kérdés, hogy ki tesz többet Jézusért, ki adakozik legjobban, ki ér el többet a misszióban, kinek van népesebb gyülekezete, hanem az, hogy a mag hozott-e termést. Mert ha a földbe belehullik a mag, és az megterem, már elvégezte a feladatát. Mivel pedig a mag Jézus Krisztus jó híre, a legkevesebb várható hozam is több lesz, mint amit el tudunk képzelni. Ezért pedig kizárólag Istené a hála. és a dicsőség!

Mennyei Atyám! Kérlek, segíts letenni a vetélkedést, és koncentrálni a lényegre: Jézus Krisztus kegyelmének jó hírére, annak hiteles hirdetésére és szívünkbe fogadására. Urunk, tedd a mi szívünket jól felszántott termőtalajjá, hogy teremhessük a megtérés terméseit! Ámen!