„Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” (50)

Család. A legerősebb kötelék, a legfontosabb, mindent meghatározó kapcsolat. A közösség, ahol szeretnek, elfogadnak, ahol az ember az lehet, aki valójában, álcák, maszkok, hazugságok, örökös finomkodás nélkül. Emberek, akik szeretnek, akik becsülnek, akik támogatnak, akikre számíthatunk örömben, bánatban, hegytetőkön vagy tengerek mélyén is. A barátainkat megválogatjuk, a családunkba bele születünk, történjék bármi, ők mindig a családunk lesznek. Úgy van rendjén, ha az ember emiatt a megmásíthatatlan kötelék miatt első helyre is teszi a családot, ők mindennél előbbre valók, mindenki másnál jobban számítanak. Legalább is így kellene lennie mindenütt a világon. Egészen biztos, hogy Jézus, aki Atyjával létre hívta a család teremtési rendjét, ugyanígy gondolja: a család minden másnál előrébb való. De nem Istennél előrébb.

Különös helyzetnek vagyunk tanúi ebben a pár versben: Jézust szokás szerint rengeteg ember, igazi sokaság veszi körül, ő pedig tanítja őket, épp arról, milyen értetlen az a nemzedék, akinek ezernyi jel sem elég, és hogy az űrt mindenki szívében kitölti valami (44-45.v.). Ekkor megérkezik édesanyja és a testvérei, és miközben ő Isten országáról beszél, beüzennek neki, hogy jó lenne, ha ki tudna menni, beszélni akarnak vele.

Vannak magyarázók, akik szerint azért teszik ezt, mert nem akarják, hogy Jézus folytassa a sokak számára megütközést keltő beszédet. Lehet, hogy nem akartak szégyenbe, esetleg akár bajba kerülni Jézus beszéde vagy különös megközelítései miatt. Lehet, hogy őt akarták védeni, hogy ne folytassa, mert talán bajkeverők voltak a tömegben, akik csak arra vártak, hogy Jézus hibázzon, és máris jöttek volna a katonák, vagy a börtön. Az is lehet, hogy egyszerűen megelégelték a várakozást, és szerették volna már egy kicsit visszakapni Jézust, hogy megbeszéljenek vele valamit. Nem ismerjük az indokaikat, de annyi biztos: beszéd közben zavarták meg Jézust.

Senki sem szereti, ha csak úgy félbeszakítják, pedig kevesen vannak, akik ilyen fontosságú üzenetet próbálnak egy tömegnek átadni, mint Jézus. Ő azonban még ebből is kikerekített egy nagyon fontos tanulságot: Istennél még a vér szerinti család sem fontosabb.

„Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.” - mondja, és ezzel mintegy családdá nemesíti azt a közösséget, ahová az ember a hite és meggyőződése szerint tatozik: a gyülekezetet.

Úr Jézus Krisztus! Kérlek, segíts, hogy építő része lehessek egy olyan hitbeli közösségnek, ahol egymásnak valóban testvérei, szerető szülei, gyermekei lehetünk, és egymásnak lelki családként tudjuk gondját viselni. Segíts, hogy általam is családdá lehessen a gyülekezetem, ahol mindannyian őszinték, magabiztosak, kibontakozók lehetünk, köntörfalazás nélkül. Ámen.