„Akkor elmegy, vesz maga mellé másik hét magánál is gonoszabb lelket; bemennek, és ott laknak, és annak az embernek az utóbbi állapota rosszabb lesz az előbbinél. Ez történik majd ezzel a gonosz nemzedékkel is.” (45)

A te szívedet mi tölti ki? Tisztán, kisöpörve nyitva áll szíved ajtaja, hogy betöltse a jó, vagy még nem találtad meg, mivel akarod megtölteni? Jézus visszamutat az előző gondolatára, mintegy folytatva: valami minden szívet ki fog tölteni. Vagy a jóval van tele, amivel képes meglátni a jót, észrevenni Isten kegyelmét és hatalmát, és lelkesedik érte, vagy valami mással: a gonoszság, hazugság Istent kritizáló, soha meg nem elégedő lelkével.

Ez már a 12. fejezet: már majdnem a felénél járunk a történetnek. Egészen mostanáig egyre-másra mutatta meg Jézus az erejét, a bölcsességét, azt, hogy ő Úr a betegségek, természeti törvényszerűségek, hiányosságok, lehetetlen helyzetek fölött. Tanított, de nem úgy, mint ahogy megszokták, hanem, mint akinek hatalma van. Gyógyított, olyan betegségeket, amikhez hozzá se fogott volna egyetlen korabeli professzionális gyógyító sem. Beszélt Istenről, és az Ő akaratáról, a törvény betöltéséről, úgy, mint aki pontosan tudja, kinek mit kell mondania, hogy átadja az üzenetét.

Erre most jön néhány szenzációra éhes, kalandvágyó ember, és még több, újabb, szenzációsabb csodát, jelet várnak, egyenesen követelnek tőle. Ez az a pont, ahol Jézus csak ennyit mond: innentől egy van csak tovább: a Jónás jele. 3 nap a hal gyomrában, ahogy 3 nap lesz majd a sírban. Utána pedig a hatalom legnagyobb jele: a halál legyőzése.

Egy kitakarított, kiüresített szívről beszél a szakasz, és ez a gondolat nagyon divatos manapság: tisztítsunk le minden felesleges sallangot, keressük meg a lényeget, a fontosat. Hatalmas igény van arra, hogy megtisztítsuk az evangélium üzenetét az évszázadok alatt rárakódott dolgoktól, hogy megtaláljuk, mit akart Jézus mondani, mit bízott ránk, őt követőkre, és mi az, amit emberek tettek csak hozzá.

A kitakarítással nincs is semmi baj: reformátor őseink is ezt tették. A baj ott kezdődik, amikor a kitakarított szívbe, a kitakarított, leegyszerűsített világba nem hívjuk meg az igazság Lelkét, hanem ott tátong tisztán, de üresen. Isten igaz Lelke nem tolakodik be, de más lelkek nagyon is megteszik majd, és az utóbbi állapot rosszabb lesz az előzőnél. Ahol az ítélkezés helyett mindenkit elfogadó légkörben csak Krisztust nem fogadják már el. Ahol a mindent megmondó vallási vezetők monológját egy olyan párbeszéd váltja fel, amelyben csak Jézusnak nem lehet hozzászólása.

Így jár ez a gonosz nemzedék is – mondja Máté (45.v.) Ahogyan járt már más gonosz nemzedék, és kerültek Krisztus hitvalló tanítványai oroszlánok elé – családostul, gyermekestül.

Mert nem elég megtérni, és kitakarítani a szívet minden oda nem valótól. Nem elég eltüntetni a szemetet: be kell hívni Isten Lelkét, különben visszatér a gonoszság, hoz másik hét még gonoszabbat, és rosszabb lesz, mint azelőtt.

Szentlélek Isten! Kérlek, töltsd el szívemet teljesen, adj őszinte, igaz látást, hogy mindig észrevegyem: nagyobb van itt Jónásnál, nagyobb van Salamonnál is. Kérlek, vezess az igazság útján, és segíts, hogy rajtam keresztül is a te szereteted áradjon a világba! Ámen.