„Ezért mondom nektek: minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg.” (31)

Van olyan bűn, amire nincs bocsánat? Amit sem ebben a világban, sem az eljövendőben nem bocsátanak meg? Jézus Krisztus talán nem azért jött el a világba, hogy aki hisz őbenne, örök élete legyen? Nem azért jött, hogy megbocsátást és örök üdvösséget szerezzen mindazoknak, akik hisznek őbenne? Talán van apró betűs rész Isten kegyelmi szövetségében?

Jézus itt arról beszél, hogy ez nem apró betűs rész, hanem pirosan villogó óriástábla: aki a Szentlelket káromolja, annak ez soha nem bocsáttatik meg. De mi is pontosan az, amikor az ember Isten Lelkét káromolja? A mai igeszakasz egészéből kiderül.

Jézust ismét gyógyítani látjuk: Máté leírja, hogy ismét egy olyan beteg embert gyógyított meg, akit más nem tudott volna, aki néma és vak volt egyszerre. Ez a csodálatos és emberi képességeket meghaladó gyógyítás volt az oka, hogy aki látta, vagy azt mondta, hogy Jézus Dávid fia, vagyis a Megváltó, vagy ennek ellenkezőjét, hogy Jézus a gonosz Belzebub szövetségese. Ez is szépen mutatja, hogy mindenki azt látja, amit látni akar, és annak mértékével ítéli meg ugyanazt a helyzetet, hogy mi lakik a saját szívében.

Innentől kezdve pedig a szakasz arról szól, hogy Jézus rávilágít, mennyire abszurd és összeegyeztethetetlen egy ilyen fantasztikus jót, egy gyógyulást valami rettenetesen gonosznak, Belzebubnak tulajdonítani.

Ennek megértéséhez hozza a betörés hasonlatát: egy erős ember házát nem lehet kirabolni, csak ha megkötözik azt az erős embert. Ugyanígy igaz, hogy ha látunk egy jó gyümölcsöt, tudhatjuk, hogy jó fán termett, hiszen rossz fa nem hozhat jó gyümölcsöt. Ahogyan a jó ember is jó dolgokat fog mondani és tenni, ha valaki rosszat mond vagy tesz, akkor tudni lehet, hogy nem igazán jó ember az illető.

Hogy hogyan kapcsolódik mindez a Szentlélek káromlásának megbocsáthatatlan bűnéhez?

Adott egy szörnyű állapotban lévő beteg ember. Nyilvánvalóan rettentő rossz az, amiben élni kénytelen. Történik vele valami felfoghatatlanul jó: meggyógyul, és beilleszkedhet a többi ember életébe. Hallja és látja őket – végre. Hogyan lehetséges, hogy valaki egy ilyen mértékben jó esemény láttán képes azt mondani, hogy a leggonoszabb gonosz hajtotta végre?

Úgy, hogy a szíve mélyéig romlott, gonosz az illető, és egyszerűen képtelen mást gondolni vagy tenni, mint gonoszt, mint az a fajta mérges kígyó, amelyik kivételes módon nem tojásban, hanem elevenen születik meg, és születése pillanatától halálos a marása, nem is tud mást, mint marni.

Látni, hogy Isten Lelke jót tesz, látni egy embert életet nyerni, látni, hogy csodás jó dolgok történnek, és közben a gonosznak tulajdonítani, a jót teljesen letagadni - ez a Lélek káromálsa, és ez olyan fokú és mélységű elvakult gonoszság, amit az illető már megbánni sem képes, és ezért nincs is rá bocsánat.

Megújító Szentlélek Isten! Kérlek, vezess mindig az önvizsgálatban, segíts, hogy mindig legyen bennem elég alázat felülvizsgálni, vajon igazam van-e, és adj bátorságot bevallani, ha tévedek. Kérlek, hogy küldj embereket, küldd az igédet, fordítsd a szívemet mindig úgy, hogy lássalak, halljalak és felismerjelek, ahogy munkálkodsz e világban és az én életemben! Ámen.