„Irgalmasságot akarok, nem áldozatot” (7)

Jézus most is úton volt. A tanítványai most is vele mentek. Megéheztek – mindannyiunkkal megesett már. Egy búzamező mellett elmenve letéptek pár kalászt, és azt rágcsálták. Nem valószínű, hogy jóllakott volna ettől bárki is. Az sem valószínű, hogy a búzatábla tulajdonosa vádat emelt volna ellenük, hiszen nem tettek észrevehető kárt a termésben. Az egyetlen probléma, ami miatt mégis szó érte Jézust és a tanítványokat: szombat volt. Vétettek a rabbinikus törvények ellen: szombaton tilos dolgozni, tehát aratni is tilos. Ha pedig aratni tilos, akkor minden ahhoz hasonló munka is tilos. Tehát kalászt letépni is tilos, mint ahogyan gyufát gyújtani vagy tűbe cérnát fűzni is tilos, és lehetne még sorolni – csak míg ezeknek a megtartásáért aggódik valaki, éppen a nyugalom napjának lényege vész kárba.

Jézus nem is hagyja ezt válasz nélkül, Hóseást idézi: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot”. Mert ez a fajta törvényértelmezés teljesen másik irányba mutat, mint amit Isten eredetileg el akart érni vele. Elkezdték a törvény megtartását lemondásnak, áldozatnak tekinteni, és ezzel a z Istennel való kapcsolatot egyfajta adás-vétellé alacsonyítani: Isten adja az áldását, a jelenlétét, végül az örök életet a mennyországban, az ember adja a lemondásokat, az áldozatot, az összes szabály kényszeres észben- és megtartását, és így ki van egyenlítve a számla mindkét oldalon.

Jézus ezen a helyen is egyértelművé akarja tenni: eleve rossz az elv! Egyáltalán fel sem merül, hogy Istent ki lehetne fizetni valahogy: az a számla mindig egyenlőtlen lesz, de Istent ez egy cseppet sem tartja vissza, mert Ő nem fizetséget, hanem kapcsolatot szeretne! Szeretné, ha az ember egyre közelebb kerülne hozzá, egyre jobban megismerné, megértené Őt, keresné, hogy miben, hogyan jelent végtelen szeretetet például a szombat, a pihenőnap parancsolata, és nem azért tartaná meg, hogy kifizesse Istent a lemondásaival, hanem azért, mert megismerte az Alkotót, és megértette, hogy aki nem áll meg hetente egy napra, annak előbb-utóbb tönkre fog menni az élete – nem büntetésből, hanem mert az illető idő előtt elhasználódik.

Ezért idézi Jézus Hóseást. Akik ott hallották, tudták, hogyan folytatódik az idézet:

„Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.” (Hóseás 6,6)

Ha szoktál azon töprengeni, mit szabad és mit nem szabad egy keresztyénnek, nem jó irányba indultál. Isten nem a „szabad” – „nem szabad” kategóriákban gondolkodik. Keresd inkább az Ő jelenlétét, és tölts időt vele. Beszélj hozzá. Kérdezd Őt. Várd meg, mit válaszol. Olvasd, amit eléd adott: az Ő kijelentését, a Bibliát – az egészet, ne csak egy-egy részét. Ahogy egyre közelebb kerülsz hozzá, egyre jobban megérted majd, és szíved mélyéből megtanulod, tudni fogod, mit tegyél és mit jobb, ha nem teszel, hogy áldott, teljes életet élhess Őbenne.

Mennyei Atyánk, vezess minket közelebb magadhoz, és segíts, hogy fölé tudjunk emelkedni az emberi adás-vétel gondolkodásunknak! Kérlek, segíts nekünk egyre jobban megismerni és amennyire emberileg lehetséges, megérteni Téged, és szívvel-lélekkel veled járni az úton, a Te országod felé! Ámen.