„ Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megvagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (28)

A Szentháromság Isten teremtő munkája rendet, és az életnek egy meghatározott lüktetést adott, amikor megteremtette a látható és a láthatatlan világot. Amikor elfogadjuk a Zsidókhoz írt levél 11. része 3. versének kijelentését: „Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a látható.” Van Teremtő Istenünk, Mennyei Édesatyánk, aki teremt, fenntart és bölcsen igazgat mindeneket. Teremtő Isten és teremtett ember. Elválaszthatatlanok egymástól. A nyolcadik zsoltár így beszél Isten és ember kapcsolatáról: „4Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél: 5Micsoda az ember - mondom - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá? 6Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! 7Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél. 8Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezőnek vadait is; 9Az ég madarait és a tenger halait, mindent, a mi a tenger ösvényein jár. 10Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön!” Bár a bűneset gátszakadása mindent vitt, összetörte istenképűségünket, szétszakította az élő Istennel való közösségünket, létfontosságú kapcsolatunkat és elveszítettük az Édenkertet. Amikor az erőszakosság elterjedt a földön, közvetlenül az özönvíz előtt Isten így beszél teremtményéről, az emberről: „Amikor látta az Úr, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön és megszomorodott szívében.” (1.Mózes 6: 5-6.). Azonban az Ige azzal folytatódik, hogy Nóé igaz ember volt, feddhetetlen a maga nemzedékében. Az Istennel járt Nóé, aki megtartotta és véghez vitte Isten rendelkezéseit és családjával együtt Isten megőrizte életét az özönvíz nagy ítéletében. Az ember gondolatmenetét azonban a bűn alapvetően deformálta. Ézsaiás próféta könyvében ezt olvassuk: 6Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! 7Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. 8Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti útaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. 9Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti útaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. 10Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, 11ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghez viszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem. ( Ézsaiás 55: 6-11.). Az ószövetség népének Isten felajánlotta a nyugodalom napjának a lehetőségét a tízparancsolat szövetségének a megtartásaként, hogy a választott nép visszatérhessen a teremtettség ritmusába, az élő Istennel való közösségbe. Ezért a szombat napot a Sabbatot úgy tekintették, mint az Isten jelenlétének a nyugalmába való bemenetelt, a Mennyei Istentiszteletbe való bekapcsolódást. Az eltérő gondolatmenet azonban itt is kiütközött, mert a betű megtartása fontosabb lett az Istennel való együttlétnél. A teremtmény ismét fontosabb lett a Teremtő Istennél. Amikor Jézus Krisztus emberré lesz, és eljön a földi valóságba, azért jön, hogy meghívjon minket az Istennel való élő közösségbe. Azt mondja a mai vasárnapon is mindnyájunk számára, hogy jöjj. János evangéliumának Én – kijelentéseiben” egyértelművé teszi, hogy azért jött, hogy Ő legyen az út, az igazság/valóság és az élet, senki sem mehet az Atyához csakis Ő áltata. Eljött, hogy Ő legyen az ajtó, hogy aki Rajta keresztül megy be az megtartatik, bejár és kijár és legelőre talál. Jézus mondja: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki ébennem hisz, nem szomjazik meg soha.” Sőt Jézus afelől is biztosít mindnyájunkat, hogy aki énhozzám jön azt én semmiképpen el nem küldöm magamtól. ( János ev. 6:35; 10:9-10.). Jézus Betlehemben született, amelynek jelentése magyarul: kenyér háza. Amikor megszületett jászolba fektették, amely szó szerint azt jelenti funkcióját tekintve, hogy etetőszék. Teremtő, Gondviselő Atyánk a kenyér házában, az etetőszékbe helyezte elénk és minden ember elé az Élet Kenyerét, Jézus Krisztust, hogy létéhségeddel és létszomjúságoddal ne maradj éhező. Amikor napjainkban is a gonoszság és az erőszakosság terjedését tapasztaljuk a világ és az élet minden színterületén, kedves testvérem légy olyan, mint Nóé. Te csak járj együtt az Istennel. Menj be az Ő nyugalmába, engedd, hogy tápláljon, erősítsen, Lelkével támogasson életed erő feletti útját járva. Jézus ezért hívja a mindenkori embert, téged és engem, mert tudja, hogy nem bírjuk a magányt. Nem bírunk meg ennyi teherrel, gonddal és küzdelemmel. Mi teremtmények vagyunk, gyöngék és erőtlenek, főként a jóra. Tudja, hogy a mindennapi létküzdelemben elfáradunk, a bűneink és mások bűnei miatt, amíg nem rendezzük őket a teremtménnyel és a Teremtő Istennel. Addig megterhelten sóhajtozunk miattuk és nincs nyugta a lelkünknek tőlük. Jézus béke misszióba jött és ebbe a küldetésébe szakadt meg a szíve minden emberért a Golgotai keresztfán, Nagypénteken, hogy megbékéltessen minket az Atyával, és a mindenkori emberrel, önmagunkkal. Mivel pedig a halál nem tarthatta Őt fogva, harmadnapon feltámadt a halottak közül, hogy vigye a jóhírt a tanítványoknak és minden embernek, a hét elő napján, vasárnap, az Úr napján: Békesség néktek! Jézus hálát ad az Atyának, hogy az Istennel való élő közösség ajándékát nem kötötte semmi máshoz csak a hit kegyelmi ajándékához. Nem kötötte iskolai végzettséghez, diplomához, vagyonhoz, jócselekedetekhez, egyedül a hit engedelmes elindulásához, hogy amikor ma hív téged, te elindulj és hit által belépj Jézus Krisztus által, a Szentlélek vezetésével abba a nyugalomba, amely nem más, mint Isten valóságos jelenléte, uralma, az Ő Országa, az embernek a bűnesetben elveszített otthona. Halld hát meg Jézus hívását és jöjj Hozzá, engedelmeskedj Igéjének és tedd meg, amit kér tőled, hogy megmenekülj a bűn romboló, háborgó, vádló, zajos erőteréből. Jézus mondja:” 8Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. 29Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. 30Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”

Lelkem drága Jézusa, / Hozzád hajt a félelem,
Míg üvölt a habtusa, / S nő a vész a tengeren,
Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, / Míg eláll a fergeteg;
Biztonságos révet adj, / S majd fogadd el lelkemet.

Nincs nekem más enyhelyem, / Szívem Téged hív s keres,
Ó, maradj itt, Mesterem, / Őrizz, adj erőt, szeress!
Véled állom a vihart, / Hit s erő te vagy, te Szent,
Szárnyad árnyával takard / Fejemet, a védtelent.

Csak te kellesz, én Uram, / Benned mindent meglelek;
Támogasd, ki elzuhan, / Gyógyítsd meg, ki vak s beteg.
Szent szavadra hallgatok, / Tévedés az én bajom,
Én hamisság s bűn vagyok, / Te igazság s irgalom.

Kegyelem vagy, égi jó, / Mely minden bűnt eltörül,
Hagyd, hogy gyógyító folyó / Tisztogasson meg belül.
Élet-kút vagy, lüktetés, / Vízmerítni drága hely,
Ó, buzogj fel bennem és / Öröklét felé emelj. Ámen.

Református Énekeskönyv: 727. dicséret.