„Akkor feddeni kezdte azokat a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, mert nem tértek meg.” (20)

Szidón, Nóé leszármazottai között Hám ágán, Kánaán elsőszülött fia (1Mózes 10,15; 1Krónika 1,13). A legészakibb kánaánita város (1Mózes 10,19) Tírusztól 35 km-re Északra. A város nagyságára utal a Szidón-Rabba, azaz Nagy Szidón név is (Józsué 11,8; 19,28). Ásér törzséhez tartozott (Józsué 19,28), de nem volt a törzs birtokában (Bírák 1,3). Jákób áldásában Zebulonnal határos (1Mózes 49,13). Lajis már messze esett tőle (Bírák 18,28). Tengerparti fekvése a hajózás és kereskedelem neves városává tette. Az amarnai levelek Egyiptomhoz való viszonyáról tudósítanak. Dávid a templomépítéshez a szidóniak közvetítésével szerezte be a cédrusfát (1Krónikák 22,4). Még a második templom építéséhez is szállítottak fát (Ezsdrás 3,7). Bálványkultuszuk erős hatással volt Izráelre (Bírák 10,6). Salamont Szidónból hozott felesége csábította Astóret imádatára (1Királyok 11,1-5). A bálványkultusz térhódítása Aháb korában érte el csúcspontját, felesége, a szidóni Etbaal leánya, Jezábel révén (1Királyok 16,31). Bár ekkor már Szidón hanyatlóban volt, Tírusz fennhatósága alá tartozott. Ezékiel korában már Tírusz evezősöknek alkalmazta Szidón lakóit (Ezékiel 27,8). Illés próféta még a Szidón melletti Sareptában talált otthonra (1Királyok 17,9), de Ézsaiás korától kezdve folyamatosan hangzik az ítélethirdetés Szidónról (Ézsaiás 23,2-12; Jeremiás 25,22; 27,3; Ezékiel 28,21-24, Jóel 4,4-7). A város pusztulása Kr. e. 677-ben következett el, de hamarosan újjáépült. Jézus Krisztus is átment a városon (Márk 7,31). Hallgatói között voltak Szidón vidékéről érkezők (Lukács 6,17; Mk 3,8), egy lánya gyógyulásáért esdeklő asszony is (Máté 15,21-28; Márk 7,24-30). Bétsaida és Korazin hitetlenségének dorgálásában is utal a városra Jézus (Mt 11,21-22; Lk 10,13-14). Heródes Agrippa fennhatósága alá tartozott (ApCsel 12,20). Pál római útján hittestvéreit keresi itt fel (ApCsel 27,3).

Annyi szép és jó dolgot el lehetne mondani ezekről a városokról, az itt lakó emberekről, de Jézus nem a nevezetességeiket nézi, nem a GDP-jük érdekli, nem a szép tájaikat dicséri, amit az emberek szoktak nézni, szem előtt tartani. Jézus azt nézi, ami a szívükben van. Párosult – e hittel a szemük láttára véghez vitt csodák és a számukra hirdetett Ige? Ezek a remek városok és az itt lakó emberek egy dologban közösek Jézus minőségvizsgálatában. Mégpedig abban, hogy Jézus kárhoztatja őket, mert nem tértek meg Isten hívó szavára. A hit hallásból van, a hallás pedig az Isten Igéje által. Ezért, amikor ma az Ő szavát halljátok meg ne keményítsétek a ti szíveteket. A Zsoltárok könyvétől kezdve mind a mai napig int bennünket Isten Igéje, hogy szelíden fogadjuk a belénk oltott Ígét. Ne legyünk az Igének csupán hallgatói, hanem legyünk megtartói és cselekvői, ahogyan Jakab apostol is figyelmeztet minket levelében. Kedves Testvérem! Te hogyan olvasod, hogyan hallgatod Isten Igéjét? Mit teszel vele a mindennapjaidban? Mivé lett benned a megkeresztelkedésedkor és konfirmációd alkalmával feletted elhangzó, életedet megszólító Isten áldó Igéje? Mióta is olvasod Isten Igéjét? Engedted -e, hogy formálja az életedet? Tudod – e, hogy ki szól hozzád, amikor Bibliát olvasol? Az az élő Isten, akinek beszéde, egyetlen szava is teremtő erővel bír. A teremtés hajnalán azt mondta Isten, hogy legyen világosság, és mire elhangzott teremtő szózata, lett világosság. Az Úr Jézus a Hegyi Beszédben, a kősziklára épült ház példázatában arról beszél, hogy „mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette. 25Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. De az nem dőlt össze, mert az alapjait sziklára rakták.26Mindaz pedig, aki hallgatja e szavaimat, de nem váltja tettekre azokat, hasonlít a balga emberhez, aki a házát homokra építette. 27Szakadt a zápor, jött az áradat, fújtak a szelek és nekizúdultak a háznak. Az összedőlt, és nagy lett a romlása.” (Máté 7: 24-27.). Sok Igét olvastunk és hallottunk már, sok ismerettel rendelkezünk a Bibliai történeteket illetően, de ez mind semmit sem ér, ha nem hittel fogadjuk az életünkbe és ezért nem is valósítunk meg belőle semmit. Tudod – e drága testvérem, hogy az igazi istentisztelet mikor kezdődik? Amikor kilépsz a templom ajtón, felállsz otthoni csöndességedből és elindulsz az Istentől kapott Igékkel az életbe. A kapernaumi százados, - akiről még az ott élő zsidóknak is jó véleményük volt és közbenjártak a századosért, mert zsinagógát építtetett a zsidóknak - amikor a halálán levő szolgája gyógyulásáért szeretne közbenjárni Jézusnál, mint hatalommal bíró ember azt mondja Jézusnak:” Uram nem vagyok méltó, hogy a hajlékomba jöjj, csak egy szót szólj és meggyógyul az én szolgám.” (Máté 8:5-13.). A kapernaumi százados egy szóval is megelégszik, amelyet Jézus mond ki, mert mint százados tudja, hogyha parancsot ad a szolgájának, hogy tedd meg ezt, vagy menj oda, azt a szolga meg fogja tenni, mert parancsot kapott. Ugyanígy hitte a százados, hogy amit Jézus kimond az megvalósul, mert Jézus mondja, aki az élő Isten egyszülött Fia. A szolga még abban az órában meggyógyult, amikor Jézus azt mondta a századosnak, hogy legyen a te hited szerint. Bár Kapernaum lakói látták és hallották Jézus szavait és csodáját és sok tanítását, mégsem tértek meg. Elzárkóztak, elhatárolták magukat Isten cselekvő szavától, hatalmától. Szomjazod – e, kéred – e igeolvasó testvérem Jézus szavát? Hiszed – e, hogy ma is van hatalma szava által téged is meggyógyítani, újjáteremteni, megvigasztalni, gondolatmenetedet megújítani, bűneidet megbocsátani? Most inkább elhatárolódnál, elhúzódnál Jézus jelenlététől? Ámósz próféta könyvében ezt olvassuk: „ 11Jön majd olyan idő – így szól az én Uram, az ÚR –, amikor éhínséget bocsátok a földre. Nem kenyérre fognak éhezni, és nem vízre fognak szomjazni, hanem az ÚR igéjének hallgatására. 12Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az ÚR igéjét, de nem találják.” ( Ámósz 8:11-12.).

Kérd ma te is, velem együtt a Református Énekeskönyv 824. dicséretének a szavaival:

„Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!”
Így mondom, mert magam rég annak érezem.
Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat
Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem
Elrendelt utamat s minden parancsodat.
Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem
Szent igazságodat, szent igazságodat.

Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra,
A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem;
Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja,
Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.

Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek
És fennen hirdetik felséges rendedet,
Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig, ha érhet,
De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

Szólj, szólj, én Istenem! – szól hangodból a jóság,
A lelkem megfeszül s a hallásban segít,
És szódban meglelem az örökkévalóság
Jó édességeit, jó édességeit.

Szólj, és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek,
Szólj, hogy legyen szavad ír s gyógyító erő;
Szólj, dicsőséged úgy még szebben tündökölhet,
És mindörökre nő, és mindörökre nő. Ámen.