„Jézus így válaszolt nekik: Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” Máté 11:4-6

Máté evangéliumának 11. része Keresztelő János kérdésével és Jézus válaszával kezdődik. Keresztelő Jánosról azt tudjuk, hogy Zakariás pap és Erzsébet asszony gyermeke, akiért szülei nagyon hosszú ideje imádkoztak, mert Erzsébet meddő volt. Az első advent idején, az illatáldozat bemutatásakor, a Jeruzsálemi Templomban adja hírül az idős Zakariás papnak az örömhírt Gábriel angyal, aki az Úr előtt szolgál, hogy Zakariás pap felesége, Erzsébet fiút fog szülni, és nevezzék őt Jánosnak. Ő lesz az Úr útkészítője és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel. Feladata, hogy felkészített népet állítson az Úr elé. Keresztelő János, Júdea pusztájában, a Jordán folyónál hirdeti az Isten Országának közeledtét és a bűnbánati keresztséget, amellyel sokan éltek a nép tagjai közül. Amiért Keresztelő János szóvá tette Heródes Antipász király bűnös kapcsolatát sógornőjével Heródiással, Heródiás azon munkálkodott, hogy az ő éltviteléről határozott véleményt alkotó prófétától megszabaduljon. Amikor Heródes Antipász születésnapján Salómé, - aki Heródes Fülöp és Heródiás gyermeke volt – olyan elkápráztató táncot lejtett a királynak, hogy azt fiatal bájával teljesen elbűvölte. A király azt ígérte esküvel, hogy kérjen bármit Salómé, azt meg fogj neki adni. Salómé édesanyja tanácsát kérte, mit kérjen Heródes királytól. Heródiás számára itt volt a vissza nem térő alkalom, hogy Keresztelő János fejét kérje leányán keresztül, hogy tervét megvalósíthassa. Amikor Keresztelő János számára egyértelművé vált, hogy halála egészen közel van, elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg Jézustól: Te vagy – e az eljövendő, vagy mást várjunk? Ezt az a János kérdezi, akinek helyén van az önértékelése és az identitása. Amikor kimentek hozzá Júdea pusztájába a farizeusok és az írástudók, hogy megkérdezzék tőle ki vagy te, te vagy -e a megígért Messiás? Akkor János azt válaszolta, hogy Ő a Kiáltó Szó a pusztában. Micsoda önuralom. Micsoda tisztánlátás. Az Isten Szentlelkével betöltekezett és vezérelt élet ajándéka a helyes Isten és önismeret. Mégis, amikor nagy próbatételben van és élete végéhez közel kerül, amely egyben küldetése végét is jelenti, ez a szituáció nagyon elgondolkodtatja és elbizonytalanítja. Betöltötte-e küldetését, elvégezte – e a rábízott feladatot? Halála, amely erőszakos halál lesz, nem szabja - e gátját Isten tervének és munkájának? Jézus valóban az eljövendő – e, vagy mást kell várni? Már annyit várt Isten népe, már olyan régóta várják a Messiást. Jézus az igazi? Megdöbbentő helyzet. Ezt az a Keresztelő János kérdezi, aki a Jordán folyónál felismerve Jézust így tesz bizonyságot Jézusról az evangéliumok lapjain: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Neki növekednie kell, nekem pedig alábbszállnom. Én vízzel keresztelek, Ő pedig tűzzel és Szentlélekkel fog keresztelni. Arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam. Keresztelő János életkrízisben van halála küszöbén. Jézust kérdezi. Jézus valódiságára kérdez rá. Te kit kérdezel életed nehéz óráiban? Szolgálataid kihívásait ki elé viszed először? Számodra Jézus az igazi, vagy kétségeid támadtak felőle? Ugye tudod ki kérdezte meg Jézustól a pusztában megkeresztelkedése után közvetlenül, - miután az Atya szózata ezt a bizonyságtételt tette Fiáról: „Ez az én szeretett Fiam Őbenne gyünyörködöm!” - „Ha valóban te vagy az Isten Fia, változtasd ezeket a köveket kenyerekké.”? Igen, a Sátán volt az, aki még a mi Urunk Jézus Krisztust is megkísértette, hogy eltérítse küldetésétől.

Erik. H. Erikson fejlődéspszichológus, pszichoszociális fejlődéselmélete szerint a személyiség fejlődése egy olyan életutat jelent, ahol „próbatételek” várnak az egyénre. A fejlődést nem a nehézségek elkerülése, kivédése jelenti, hanem éppen az segíti, hogy erőfeszítéseket teszünk, amelyek új készségek, képességek kialakításával járnak együtt. Erikson szerint a krízis, tehát a fejlődésben fellépő nehézséggel teli időszak, valójában egyfajta „normatív krízis”, amellyel való találkozás a fejlődés elkerülhetetlen feltétele. Erikson nyolc életkori ciklust különít el, melyek meghatározott sorrendben követik egymást. Az egyes ciklusokat kritikus időszaknak nevezi, mert minden állomáson át kell esnünk egy normatív krízisen: erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy az adott szinten megjelenő képességeinket megfelelően kiterjesszük és birtokba vegyük. Az Erikson elmélete szerint a 6. korszak a fiatal felnőttkor korszaka. Krízise a bensőségesség – elszigetelődés. Ekkor megy végbe többek között a pályaelköteleződés. Felismerted – e pályádat és mennyire vagy elköteleződve, hogy végig is menj az Úrtól kapott útvonalon? Tudsz – e Istennek engedni, elhívására igent mondani? A 7. korszak a felnőttkor korszaka. Krízise az alkotóképesség – stagnálás. Kedvező kimenetele a törődés a családdal, társadalommal és a jövővel. Kedvezőtlen kimenetele az addigi teljesítménnyel való elégedetlenség. 8. korszaka az érett idős felnőttkor. Krízise az integritás – kétségbeesés. Kedvező kimenetele az élettel való megelégedés, szembenézés a halállal. Kedvezőtlen kimenetele a kétségbeesés, halálfélelem, elégedetlenség. Tudsz – e megelégedett lenni, meg van – e benned az alászállás képessége? El tudod- e mondani, életemnek ideje az Úr kezében van, legyen meg a Te akaratod és nem az én vagy más emberek akarata, óhaja az életemben, küldetésemben.

Drága Testvérem! Elgondolkoztál – e már azon, hogy Istentől milyen küldetést, milyen szolgálatot kaptál ebben a földi életben? Elszoktál -e gondolkodni azon, hogy vajon betöltöd - e a szolgálatodat, jó úton haladsz-e? Valóban a helyeden vagy – e, még akkor is, ha megkötöznek, elnémítanak és nem tehetsz többet, mint amit a körülmények engednek, mint Keresztelő János életének utolsó napjaiban? Ha Isten ma hazahívna elmondhatná -e földi szolgálatodról: jól vagyon jó és hű szolgám, menj be Atyád örömébe? Ötvenkettedik évem felé közeledve újból és újból átélem azt a hitbeli küzdelmet, amelyben emberileg minden szolgának benne kell állnia, aki Istentől kapott küldetését komolyan veszi. Bizonyosan tudnunk kell, hogy kik vagyunk, mi a dolgunk és valóban a helyünkön vagyunk e Isten terve szerint. Ugyanakkor arra is megtanított az Úr, hogy bízzam rá az Őtőle jövő küldetés helyszínét, mikéntjét és hogyanját. Nekem az a feladatom, hogy készen álljak Isten naprakész vezetésének és parancsának átvételére. Ez az engedelmes, Istenre néző és egyedül Tőle függő lelkület tudja Isten szolgáit szabaddá tenni és felszabadítani küldetésük véghezvitelére. János, Kiáltó Szó a pusztában, attól a perctől fogva, hogy Isten elbocsájtotta az ő várva várt emberi életét erre a földi világra, addig a percig, amíg Isten haza nem hívja hű szolgáját. Kedves Testvérek! Kedves Szolgatársak! Ma sem könnyű Isten Kiáltó szavának lenni mai világunkban. Ma is vannak farizeusok, írástudók, Heródesek és Heródiások. Isten ma is jelen van, elhív és küld életeket, új életet támasztó igéjének szolgálatába, Szentlelkének vezetésével. A Jelenések könyvében a megdicsőült Krisztus ezt mondja: tudom a te dolgaidat. Nem vagy egyedül. Akkor sem, amikor idős szolgája, János apostol Patmosz szigetén volt száműzetésbe a Jézusba vetett hitéért, Domitianus császár idején. István vértanút sem hagyta magára az ő Megváltó Krisztusa, hiszen arról számol be az Apostolok Cselekedetei könyvében Lukács evangélista, hogy István diakónus megkövezése közben látta a megnyílt eget és az Atya jobbján a megdicsőült Fiút. Ne aggódj! Kedves Testvérem, ha elbizonytalanodnál, ha emberi gyarlóságod elhomályosítaná küldetésedet, kérd Isten vezetését, kérd útmutatását, bűnbocsátó szeretetét és add oda újból életedet Krisztus szolgálatába. Isten az ő szolgáit hitelesíti. Nem mi hitelesítjük a szolgálatunkat, nem is emberek, hanem Isten hatalma és jelenléte. Jézus ezért „csak” ennyit üzen Keresztelő Jánosnak a szolgáin keresztül: „Menjetek, és mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: ”5vakok látnak, és bénák járnak, leprások tisztulnak meg, és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és szegényeknek hirdettetik az evangélium, 6és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” „27. Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni. 28Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. 29Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. 30Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”( Máté11: 4-6; 27-30.)

Jézus hív, bár zúg, morajlik életünk vad tengere;
Halk hívása tisztán hallik: „Jer, kövess, ó, jöjj ide!”

Vedd a példát Andrástól, ki hallva hívó szózatot,
Hálóját se vonszolá ki: érte mindent elhagyott.

Jézus hív, hogy őt imádjad, megragad, hogy el ne ess,
Mert kísért öntelt világod: „Jöjj, engem jobban szeress!”

Ha nehéz az élet terhe, roskadozva hordom azt:
Bús orcám hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

Uram, hozzám légy kegyelmes, tedd tieddé szívemet,
Hadd lehessek engedelmes, néked élő gyermeked! Ámen

(Református Énekeskönyv: 823. dicséret.)