„ Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: Az aratni való sok, de a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásba.” (36-38)

Amikor Jézus látta a sokaságot, megszánta őket!

A világ tele van látnivalóval. A nyári szünidő és nyári szabadságolások, szabad hétvégék mind lehetőséget kínálnak mindnyájunk számára, hogy kikapcsolódjunk a megszokott környezetünkből és világot lássunk. Akkor is, ha ez nem jelenti országunk határának az átlépését. A megismerés, a felfedezés vágya ad motiváló erőt ahhoz, hogy tervezzünk, csomagoljunk és induljunk, hogy jól érezzük magunkat, és örömteli élményekkel gazdagodhassunk. Amikor erről lemondunk, a világ körülöttünk el kezd beszűkülni, elszürkülni és végül nem marad más csak mi, a gondjaink, amelyekkel úgy érezzük, hogy magunkra maradtunk.

Isten így osztja meg tapasztalatát és meglátását Mózessel a Hóreb hegyén: „Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. El is megyek, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből , és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre.” (2. Mózes 3: 7-8.). Amikor Jézus látja a sokaságot, ebben a látásban benne van a meglátni, megismerni, megérteni akaró, szerető Isten irgalmas látása. Isten mindig a valóságot látja. Látása realista, diagnosztikus, analizáló és mégis szeretetétől vezérelt. Irgalmasságot és cselekvést, elindulást és tettrekészséget, a szeretet cselekvésére készenlétben álló állapota ez az Istennek a mindenkori emberért, érted és értem. Jézus látását nem a népszerűség és siker iránti éhség vezérelte, hogy valyon mennyi támogatót tudhat a magáénak. Isten egészen közel jött látni minket Jézus Krisztusban, hogy ne csak nézze az életünket, hanem meglássa. Az, hogy Isten meglátta a korabeli népet, mint közösséget és ugyanakkor az egyéni emberi sorsokat is, ennek van következménye. Isten, Lelkében megindul, a látvány, az az állapot, amit tapasztal cselekvésre sarkallja. Micsoda cselekvésre! Szeretni, megbocsájtani, szabadítani és gyógyítani jön ma is, amikor rád és rám néz a mai napon. Jézust ma sem hagyja hidegen az, amit lát az életünkben, családunkban, egyházunkban és a világban. A kérdés már csak az, hogy te, Igeolvasó Testvérem, látod-e azt, amit Jézus lát? Ez a látás megindítja -e a te szívedet is? Ahogyan az irgalmas Samaritánus lelkét is megindította a kirabolt és félholtra vert embertársának a látványa: meglátta, megszánta, odament hozzá, kimosta a sebeiből és nem állt meg addig a jó cselekvésében, segítő szolgálatában, amíg biztonságban nem tudta embertársát. Látod-e ma is, hogy az aratni való sok, de a munkás, az olyan munkás, akinek a szíve együtt rezdül és mozdul Jézus Lelkével és kész a munkára, a szolgálatra, kevés? Imádkozzunk azért, hogy ne csak önmagunk épüléséért akarjunk látni és hallani a körülöttünk levő világot. Legyen alkalmas ez a nyár arra is, hogy kérjük az aratás Urát, adjon olyan szolgákat, akik nem csak magukat és önös érdekeiket látják, hanem meglátják Isten népének azt a reális állapotát, ahogyan Isten látja elesett és megfáradt, sorsára hagyott népét. Mi magunk kérjük el az aratás Urától irgalmas szeretetének látását és küldetésünket. Uram itt vagyok, engem küldj, de könyörülj meg rajtam, hogy megláthassam azt, amit csak Veled, a te Szentlelked vezetésével láthatok meg.

1. Örvendjetek, mert Isten úgy szeret,
   Békét akar, nem zord ítéletet.
   Örvendjetek, örvendjetek!
   Jézus, az Isten Fia eljött értetek,
   Nem kell a sötétségben, bűnben élnetek,
   Halljátok meg e jó hírt, emberek!
   Halljátok meg e jó hírt, emberek!
2. Örvendjetek, Jézus feltámadott:
   Új életet és új reményt hozott.
   Örvendjetek, örvendjetek!
   Nála az örök élet forrása ered,
   Jöjjetek, igyatok hát éltető vizet!
   Halljátok meg e jó hírt, emberek!
   Halljátok meg e jó hírt, emberek!
3. Örvendjetek, mert Jézus újra jön!
   Elszáll a gond, felszárad mind a könny!
   Örvendjetek, örvendjetek!
   Fölragyog az Igazság, végre győz a jó,
   Országa, szent uralma örökkévaló.
   Halljátok meg e jó hírt, emberek!
   Halljátok meg e jó hírt, emberek! Ámen.

Református Énekeskönyv 802. dicsérete.