„Jézus megkérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy megtudom ezt tenni? Ezt felelték: Igen, Uram! Ekkor megérintette a szemüket , és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! Erre megnyílt a szemük.” (28b – 30a)

„Több fényt!”

Johann Wolfgang von Goethe, a híres, német nagy költő óriás halálos ágyán, utolsó szavaival arra utasította szolgáját, hogy a nehéz, földig érő függönyöket félre húzva tárja ki szobája nagy ablakait. A távozó költő, regény és drámaíró így kiáltott fel ekkor: „Több fényt!”

Az idei forró nyár pont az ellenkezőjét mondatja velünk. Minden gondolatukkal és mozdulatunkkal, gondoskodásunkkal arra törekszünk, hogy kevesebb fény jusson be az otthonunkba. Igyekszünk megfelelő fényszűrővel ellátott napszemüveget, naptejet vásárolni, ablakainkat bezárni, lakótereinket besötétíteni a nap perzselő sugarai elől. Való igaz, hogy ezek a fénysugarak már nem a régiek. Rejtőzködnünk, védekeznünk kell az ártalmas fénysugarak ellen. Azonban az ember nem csupán az égető nap sugarai elől rejti el életét, de a világosság életet jelentő forrásától, Istentől is félti, rejti, óvja törékeny létezését.

Isten a teremtés hajnalán először ezt mondta:„ Legyen világosság! És lett világosság! Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől.” (1.Mózes 1:3-4). Jézus Krisztus, János evangéliumának „Én-kijelentéseiben” a következőket mondja önmagáról: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár a sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János ev. 8:12). Isten maga a világosság, a fény forrása: igénye van arra, hogy ahol jelen van ott Önmagát megossza, világosságát kiárassza. Mózest, az égő, de el nem hamvadó csipkeborból nevén megszólító Isten hívja el és teszi alkalmassá a szolgálatra. Isten, a választott népet az Egyiptomból való szabadulást követően úgy vezeti a pusztában, hogy nappal felhő, éjszaka tűzoszlopként járt előttük. Jézus születését és halálát fényjelenségek kísérik. Születése előtt közvetlenül a bölcsek ezt mondják: „Hol van a zsidók királya, aki most született, mert láttuk az Ő csillagát napkeleten és eljöttünk, hogy imádjuk Őt. (Máté 2:2). Lukács evangélista így tudósít Jézus szenvedésérő és haláláról: „Tizenkét órától három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le lelkemet! És ezt mondva meghalt. Amikor a százados látta, hogy mi történt, dicsőítette Istent, és így szólt: Ez az ember valóban igaz volt.”( Lukács 23:44-47).

Látta, hogy mi történt! A valóságot látni, annyit jelent: Isten jelenlétében, az Ő világosságába lenni. Fény nélkül nincs látás, nincs valóságos élet. A szemünk anatómiailag nagyon összetett felépítésű szervünk, hiszen több mint kétmillió alkotóelemből áll és teljesen egyedi. A hozzánk érkező információk több mint nyolcvan százalékát a szemünk érzékeli és továbbítja az agy számára. Az, hogy hogyan érezzük magunkat nagyban befolyásolja az, hogy mit és hogyan látunk. A látásromlás nagy hatással van a mentális egészségünkre is. Ezért is zavaró, ha baj van a látásélességünkkel, ha nem látunk tisztán és élesen. Amikor összefolynak a betűk a szemünk előtt és már nem elég hosszú a karunk, hogy elolvashassuk a betűket, s a távolba nézve már homályos a látásunk. Mindez azt jelenti, hogy segítségre, orvosra van szükségünk. A látásproblémák nagyrésze orvosolható. Azonban egész élete megváltozik annak, aki megvakul. Megszakad a kapcsolata a fény érzékelésével. Hiszen a látvány, a kép, amit látunk, a visszaverődő fényből áll össze. 1. Mózes 21:14-21 azt írja le számunkra Hágár életének egy jelentős pillanatáról, amikor Beérseba pusztájában keservesen sírt, és a vizük és a kenyerük is elfogyott, amit elűzésükkor Ábrahámtól kaptak, hogy nem látott megoldást sem a gyermeke, Izmael, sem a saját életére nézve. A gond és a bánat beszűkítette a lelki látását, valóságos lehetőségeit, mert a körülményeire nézett, amelyek olyan fájdalmasak voltak, hogy szó szerint, lelkileg megvakították. De Isten meghallotta a fiú hangját, és látta őket és megnyitotta Isten Hágár szemét, úgyhogy meglátta a forrást. Az életmentő forrást. A feltámadt Jézus ezt mondja Tamásnak: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő” Tamás így felelt: Én Uram és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: Boldogok, akik nem látnak és hisznek.” (János ev. 20:27-29.). Pál, Saulként három napig böjtölt vakon, amíg Jézus el nem küldte hozzá hű szolgáját, Anániást, hogy rá tegye kezét, megáldja őt és betöltekezzen Szentlélekkel és újra, de egészen másként lásson. (Apostolok Cselekedete 9: 10-19.). A Borsodi Vakok és Gyengénlátók Egyesületében szolgálva tanította meg nekem Isten Igéje, hogy mit is jelent Isten ajándékozó szeretete, amely nem személyválogató: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” (1.Korinthus 2.9.).

Mai igénk két vak emberről szól. Amikor Jézus tovább ment, ők követték Jézust, és kiabálva, hangjukat felemelve kérték: „Könyörülj rajtunk Dávid Fia! Ők a fülükkel hallották és a lelkük hitével látták, hogy mik történtek ott, ahol Jézus jelenlétében voltak. Jézus, csak ennyit kérdez tőlük: „Hiszitek-e, hogy megtudom ezt tenni?” Egyértelmű volt a válaszuk: Igen, Uram! Jézus megérintette a szemüket és egy különös dolgot mondott nekik: legyen a ti hitetek szerint. Erre megnyílt a szemük. S bár Jézus hallgatást kért tőlük, ki tudna hallgatni, amikor újra Isten világosságában van, amikor látja és érti, érzi, tapasztalja Isten nagyságos dolgait.

Mindig lesznek, akiket zavarni fog a fény, mert a világosság leleplezi a sötétség cselekedeteit. Kedves Testvérem! Te csak lépj bátran minden nap Isten világosságának fényébe, olvasd az Igét, kövesd Jézust, s bármilyen „látásproblémád” vagy „vakságod – elvakultságod” is legyen, csak mondd: könyörülj rajtunk, Dávid Fia, Jézus, mert hisszük, hogy Neked minden lehetséges. Egyedül Jézus mondhatja ma is: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, azért küldött el, hogy szabadulást hirdessem a foglyoknak és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.” (Lukács 418-19.). Mondhatja-e Jézus ma neked is azt, amit a két vaknak mondott: Legyen a ti hitetek szerint? Mit látsz, magadban és körülötted? Jól látod- e azt, amit látsz, vagy azt látod, amit láttatni akarnak veled? Akarod- e látni a valóságot? Kérjük ma Istent, könyörüljön meg rajtunk, hogy Igéje világosságában a valóságot, Isten jelenlétét az életünkben megláthassuk és Őt ezért dicsőíthessük.

Imádság:

Szelíd szemed, Úr Jézus Jól látja minden vétkemet,
Személyemet ne vesse meg
Szelíd szemed, Úr Jézus!

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Tekintsen rám, ha roskadok,
Adjon békét, bocsánatot
Szelíd szemed, Úr Jézus!

Szelíd szemed, Úr Jézus,
Vigyázza minden léptemet;
Dicsőséged fényébe vezet
Szelíd szemed, Úr Jézus! Ámen.