„...és akkor mindkettő megmarad.” (17)

Kezdő háziasszony voltam, amikor egy műanyag palackba zárt bodzaszörpöt a spajzban felejtettem napokig. Igazán kiment a fejemből, elsodortak a mindennapi teendők. Azonban hamar eszembe juttatta az elfelejtett üveget egy hatalmas „robbanás”. Olyan erővel lőtte el a kupakot és terítette be a mellette lévő tárgyakat és dolgokat, hogy beszaladva csak azért adtam hálát, hogy nem a szemem világa bánta, és hogy milyen jó, hogy ez nem musttal, vagy egy vörösborral történt meg. Jézus mindig egyértelműen tanít bennünket. A Jézus korabeli ember nagyon jól értette azt a példát, hogy bizony az új bort miért nem lehet régi tömlőbe tölteni. Akkor állatbőrökből készített tömlőket használtak arra, hogy a folyadékot szállítsák. Ha egy erjedő mustot régi, repedezett tömlőbe tettek volna, bizony nagy eséllyel szétrepedt volta a tömlő. Tudták, hogy az új bort, új tömlőbe kell tenniük, mert akkor mindkettő megmarad. Az új bor mint Jézus Krisztus vére egy új, megújult embert tud betölteni. Amikor hátrahagyjuk mindazt, ami e világhoz köt, az így megüresedett helyet Jézus megújító szeretetének leszünk képesek átadni. Azonban a legtöbb ember számára nehéz a változás… megterhelőek az újítások. Ez nem újkeletű… mégis azt érezzük, hogy időnként szükséges, még akkor is, ha nem annyira kényelmes, hiszen ki kell lépnünk a komfortzónánkból. Jézus cselekedetei által sok új dolgot láttak és tapasztaltak a kor emberei, melyek veszélyesnek tűnhettek. Ám sokan belátták, hogy a Jézustól kapott új tanításokat nem lehet a régi szemlélettel megérteni. Megújulásra volt szükségük…

Sajnos ma is azt tapasztaljuk, hogy gyülekezeteink/ közösségeink gyakran hajlamosak a ‘betokozódásra’. Sok szokásunknak, aminek talán túl nagy jelentőséget tulajdonítunk, már rég idejétmúlt. A szokás gyakorlata nem más, mint vallásosság, és nem egyenlő az élő hittel. Szomorú, amikor azt látjuk, hogy néhány templomba járó ember jobban ragaszkodik a szokásokhoz, hagyományokhoz, beidegződött ritusához, netán a templomban jól megszokott helyéhez, mint Jézushoz. Pedig hitünk alapja semmi és senki más, mint a Krisztus. S ha Ő az életünkben van, nekünk nem kell nélkülözni, nem kell böjtölni, nem kell vallásos fölényt gyakorolni… mert a Vele való közösség formál minket. A hit betölti életünk minden percét, s ha ezt megtapasztaljuk, akkor lesz minek örülni. Akkor lesz bátorságunk újítani… akkor megláthatjuk Jézust az új dolgokban is. Ez nem azt jelenti, hogy a régieket elfelejtjük vagy teljesen megszüntetjük. Hiszen Jézus Krisztus tegnap is, ma is, és holnap is: ugyanaz!

Imádság: Teremtő Atyánk a Jézus Krisztus által! Csodálattal állunk meg a teremtett világ előtt, megköszönve Neked, annak minden szépségét. Milyen hatalmas kezed alkotásai, milyen gyönyörű a világ, amit létrehoztál szeretettel. Téged illet ezért dicséret és dicsőség! Ámen