„Mi közünk hozzád, Isten Fia? (29.a.)

A hatalmas vihar után a tanítványok épp csak átértek a túlsó partra, amikor a gadaraiak földjén két megszállott jött szembe velük. El tudom képzelni, mi lehetett a szívükben, hiszen azt a hatalmas tomboló vihart megélték, látták a vihar erejét, majd látták és érezték Jézus hatalmát is! Amikor megpillantották ezeket az embereket, ismét félelem foghatta el őket, de mégis valami egészen másfajta félelem. A vihart jól látták és érezték, a földi világ és élet velejárója. Most azonban valami egészen más és nem evilági erővel néznek szembe. Jézus itt is bebizonyította és megmutatta, hogy Ő Úr nem csak a látható földi világon, hanem bizony a mindenség ura a láthatatlan szellemi világon is! Merthogy a gonosz azonnal felismerte és tudta, hogy ki az Isten Fia. Ebben a történetben egy fontos megerősítést érzek a mai napra, hiszen még a gonosz is tudja, hogy van Isten és a gonosz is tudja, hogy mekkora a hatalma. Mégis, akkor miért fontos, hogy ez a történet benne legyen a Bibliában? Úgy gondolom, hogy a tanítás miatt. Valami egyedülálló jelenik meg ebben a történetben. Hogy a kiűzött lelkeknek Jézus engedi, hogy a disznónyájba menjenek? Mit szeretett volna tanítani ezzel Jézus akkor, amikor ez hatalmas veszteséggel is járt? Mit akar tanítani Jézus ma, Neked? Azt, hogy ha nem állsz ellen a gonosznak, téged is hatalmas veszteség ér! Sokszor szépítünk, vagy nem merjük elég élesen és hangosan belekiáltani ebbe a világba, hogy sajnos a Sátánnak is van hatalma az ember fölött, és ez a hatalom nem gyógyít, nem ad kegyelmet, nem szeret és nem emel fel. Nem fogad el és nem is ért meg, egyszerűen csak azon dolgozik és munkálkodik, hogy elszakítson bennünket Istentől és egymástól. Mennyi emberi élet veszett a szakadékba Krisztus nélkül, gonosz lelkeknek engedve! Mennyi kapcsolatot zúzott szét ez a sátáni hatalom! Bizony, tanít ez a történet, hogy álljatok ellene az ördögnek és elfut tőletek. Ha nem vesszük fel az Istentől kapott, drága lelki fegyverzetet, és nem fogadjuk el Krisztust életünk megváltó Urának, a mi életünk is a szakadék felé tart. Milyen csodálatos, hogy az Isten nem hagyott bennünket a szakadékba veszni! Sokszor felrajzolom hittanórákon a köztünk és Isten közötti szakadékot, amelyen egyedül Jézus Krisztus keresztje által tudunk átjutni. Igazi örömhír! Bár a sátáni hatalom tombol a világban, Krisztus már legyőzte ezt a hatalmat, mert az Isten Fiának ereje és hatalma semmihez sem fogható!

Imádság: „Drága Jézus! A Te szabadításod nélkül mi is a szakadékba vesznénk bűneink, emberi gyarlóságunk miatt. Te mégsem mondtál le rólunk, megtartottad életünket drága véred által! Segíts nekünk, hogy földi küzdelmeinkben fel tudjuk venni a tőled kapott fegyverzetünket, hogy ellene tudjunk állni ezeknek a gonosz erőknek. Tudjuk, hogy a háborúban győztes király vagy, mégis segíts nekünk a földi csatáinkban.” Ámen