„Uram, ments meg minket, elveszünk!” (25b)

Nagyon jól ismert történet, amikor Jézus tanítványai, azok, akik mindenhova, mindenáron, mindent hátrahagyva követték a Mestert, hatalmas viharba keveredtek egy hétköznapi cselekedetben. Hiszen csak át akartak menni a túlsó partra, rutinfeladat volt a számukra. Bizony, csak a földi dolgokra néztek, hogy mekkora vihar jött. Amikor ott voltak a csónakban, és rájöttek arra, hogy mindaz, ami nekik adatott: a rutinjuk, a szaktudásuk, az mind kevésnek bizonyult. Megtapasztalták azt, hogy egyedül az Isten mentheti meg őket. Talán sejthették és láthatták azt a hatalmat, ami Jézusnak van, mégsem hitték el teljesen, hogy Ő bizony képes erre is. Lehet, Krisztust követve már Te is megtapasztaltad ezt, mert a tanítványok élete, nem a viharoktól, nem a csónaktól, nem a tudásuktól és az erejüktől függ, hanem attól, hogy az életük Krisztusban elrejtett élet-e. Hányszor fakadt ki az ajkunkból ez a rövid mondat egy-egy nehezebb élethelyzetben? Hányszor érezhetted már, hogy a földi életünk tengerén egyszerűen elveszünk, de legalábbis eltévedünk? Amikor zúdul, ömlik ránk a nehézség, a konfliktus, a békétlenség. Amikor nem bízunk senkiben, még önmagunkban sem. Amikor érezzük, hogy süllyed az a csónak, mert egyedül képtelenek vagyunk megoldani mindazt, ami körülvesz bennünket. Akkor hasad fel szívünkből: Uram, ments meg minket, elveszünk! Ilyenkor hallható a szelíd krisztusi szó: Miért féltek? Miért nincs hitetek? Miért nem hiszitek el, hogy az Isten veletek van és megáldott benneteket? Amikor félelem támad a szívedben, és amikor az élet nehézségei, mint a tomboló vihar hullámai csapnak be a csónakba, akkor emlékeznünk kell arra, hogy Krisztusban megtartott életünk van és ez az élet nem az erőnktől, nem a tudásunktól, nem is a lehetőségeinktől vagy a földi viharainktól függ. A mi életünk felülről megtartott élet! Hiszem, hogy az életem nem csak a földi síkon fut, és nem félek, hogy mit hoz a holnap, mert tudom, hogy a holnap is el van készítve Nálad. Jézus megmutatta a hatalmát a látható, földi világ felett, hiszen természeti erők engedelmeskednek Neki. Forduljunk hát bátran felé, kérjük a segítségét, s Ő megadja a választ a kétségeinkre! Hiszen a félelmeink legyőzése igazából csak azáltal történhet meg, ha a krisztusi erőt hordozzuk szívünkben. Elcsitul a vihar, lecsendesednek a hullámok… s a kétségbeesés helyét szinte észrevétlenül felváltja az a belső lelki béke, amelyre mindannyian vágyunk. A fájdalom enyhül, a sebek gyógyulnak, fokozatosan megértjük lelkünk viharának okait, s elhisszük végre, hogy az életünk Krisztusban megtartott élet!

Imádság: „Mindenható szerető Atyánk az Úr Jézus Krisztus által! Köszönjük, hogy megremegett térdeinkkel, nehézségeinkben és félelmeinkben is jöhetünk Hozzád. Hála és köszönet, hogy megmutattad Jézus Krisztus által, hogy az életünk Őbenne megtartott élet! Ámen”