„Amikor Jézus Kapernaumba érkezett, odament hozzá egy százados, és kérte őt: Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyű kínjai vannak. Ő így szólt hozzá: Elmegyek, és meggyógyítom. De a százados ezt felelte: Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, nekem is vannak alárendelt katonáim. És ha azt mondom az egyiknek: Menj el! – akkor elmegy, és a másiknak: Gyere ide! – akkor idejön, vagy ha szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! – akkor megteszi. Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és így szült az őt követőkhöz: Bizony mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. De mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában; akik pedig a mennyek országa fiainak tartják magukat, kivettetnek a külső sötétségre, ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. A századosnak pedig ezt mondta Jézus: Menj el, és legyen a te hited szerint. És meggyógyult a szolga még abban az órában.”

A kapernaumi százados történetének üzenete a Jézusba vetett megingathatatlan hitről szól. Arról a hitről, amelyről Jézus így fogalmaz: „… ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda – akkor odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen.” (Mt17,20.) A lehetetlen lehetségessé válása jelenik itt meg. Pontos képet kapunk a százados szolgájának állapotáról, hiszen azt olvashatjuk, hogy bénán fekszik és nagy fájdalmai, „szörnyű kínjai” vannak. Az akkori kor orvostudományának lehetőségei merőben mások voltak, mint a mai koré. De mai korban is megvannak a korlátok, ahol már a fejlett orvostudomány sem tud többet tenni. Ezért is csodálatos a 21. század emberének is ennek a történetnek az üzenete, amely túlmutat egy szolga gyógyulásán, vagy egy pogány százados kérésének a meghallgatásán. Az Isten iránti bizalom és reménység átható erejének fénye ragyogja be.

Jézus megérkezik Kapernaumba és odamegy hozzá a rómaiak közé tartozó százados, aki nem önmagáért, hanem egy hatalma alá tartozó szolgáért (nem is családtagért) kéri az Úr segítségét. Keresni az Urat, kérni a segítségét egy dolog, fontos. De egy másik ember életét odavinni Isten elé és közbenjárni érte keresztyén életünk lényeges része kell, hogy legyen. A százados jól látja Jézus előtt a helyzetét, melyről bizonyságot is tesz. „Uram, nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj…” De nem csak helyzetéről tesz ezzel bizonyságot, hanem arról is, hogy tudja ki az Úr Jézus Krisztus. Meghajol a hatalma előtt, melyet valódi hittel tesz meg.

Mi milyen hittel keressük Jézust? Felismerjük-e az Ő isteni hatalmát? Képesek vagyunk-e alávetni magunkat Isten hatalmának? Mert Ő ismeri a miénket.

A kapernaumi százados hitén bár csodálkozott Jézus, de utat enged neki, engedi cselekedni azt. „Menj el és legyen a te hited szerint!” - Alkalmat kapott, hogy hite cselekvővé válhasson. De a mi hitünk alkalmat kaphat-e? Vagy ha kapott, akkor merünk-e ezzel az alkalommal élni? Jézus példaként állítja elénk a százados hitét. Bátorít bennünket is, hogy merjünk hittel elé állni, és kérni az Élet Urát: „…csak szólj…”

Istenünk! Atyának a Jézus Krisztus által! Oly sokszor hitünk bizonytalansággal, kételkedéssel teli. Add számunkra, hogy a kapernaumi százados lelkületével tudjunk Hozzád fordulni és kérni Tőled megmentő, megtartó kegyelmedet. Ámen