„Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló a bölcs emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és neki rontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és az összedőlt, és teljesen elpusztult. Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket a sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”

Az élet bármely területére gondolunk is, egy dologban egyet kell értenünk, hogy nincs fontosabb, mint a megfelelő alap. Legyen szó akár egy házról vagy bármely épületről, egy egyszerű mellékútról, hatalmas forgalmat bonyolító autópályáról. De hasonlóan fontos, hogy legyen az életünknek is egy olyan erős, tartós alapja amelyre tudjuk építeni az életünket.

Az Ige a bölcs ember hasonlatát emeli ki, amely hasonló a szikára épített házhoz. A szikla szimbólumával találkozhatunk Péterrel kapcsolatban is. Amikor Jézus bizonyságot tesz arról, hogy „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat…” (Mt 16, 18.a.)

A kőszikla annak a stabilitásnak a szimbóluma, amely ellenáll az időjárás viszontagságainak, rendíthetetlenül tartja magát. Jézus nem véletlenül választja Simon számára a Péter nevet, mely maga is kősziklát jelent. Ahogy itt az Igében is a kőszikla jelentése is megfontolt választás Jézus részéről, mikor a bölcs embert számára a kősziklára való építkezés hasonlatáról beszél. A keresztyén élet sem létezhet valódi erős alap, fundamentum nélkül. De mi is lehet ez a hívő ember életében? Hogyan lehet jelen a keresztyén ember mindennapjaiban? Az Isten Igéje kell, hogy valóságos kősziklaként, fundamentumként jelen legyen a hívő ember életében. Enélkül az alap nélkül nem válhat hitünk megalapozottá, életünket stabilan, erősen tartó alappá. Nem ismerhetjük meg valóban Isten akaratát az életünkre nézve, s valódi ismeret nélkül pedig nincs igazi kapcsolatunk Istennel sem. Ahogyan a stabil alapra épített ház sikeresen ellenáll a természet viharainak, úgy a valódi fundamentumra alapuló istenismeretünk is ellenállóvá tesz bennünket a világ viharai ellen, amelyek el akarják szakítani az életünket Istentől és az Úr Jézus Krisztustól. Megmaradni az Ő beszédeiben és cselekedni azokat megőrizz bennünket. Mint megtartó erő pedig életszükséglet mindannyiunk számára, ami „életbevágó”. Ennek hiányát pedig jól szemlélteti tanításában az Úr Jézus Krisztus. „Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló a bolond emberhez, aki homokra építette a házát… összedőlt, és teljesen elpusztult.”(Mt 7,26-27.b) – mikor jöttek a viharok, pusztító záporok. Nincs ami megtartsa, megalapozza…, szó szerint elveszítjük a talajt a lábunk alól. Tartsuk hát szemünk előtt és szívünkben Pál apostol szavait: „Más fundamentumot senki sem vehet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus.” (IKor 3,11.)

Mindenható Istenünk légy velünk! Segíts bennünket, hogy tudjuk életünket a Te fundamentumodra helyezni! Kérünk add, hogy soha ne veszítsük el az igazi alapot, kősziklát, amely a Te Fiadban, a mi Urunkban adatott nékünk! Ámen