„ Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!”

Isten akarata szerint cselekedni nem könnyű. Folyamatos harc az óemberünkkel, saját elgondolásunk, elképzeléseink érvényre jutatásával. Aki gyermeket nevel, mind tapasztaltuk már, mikor gyermekeink saját akaratukat akarják érvényesíteni, hallatni akarva saját hangjukat. Meggyőződve igazuk megrendíthetetlenségében. Sokszor lehetetlennek vagy legalábbis nagyon nehéz feladatnak tűnik, hogy sok türelemmel és kitartással kezeljük gyermekeink „dackorszakait”. Legyen az akár csendesebb, legyen az akár erőteljesebb „küzdelem” gyermek és szülő között. Egy kedves asszonytestvér mondogatta oly gyakran: „Tiszteletes asszony! Az emberek legyenek bármilyenek is, ha baj van egyformán mondják: „Segíts Istenem!”

Lehetünk akár milyen határozott, megingathatatlan, erős meggyőződésű és akaratú emberek van egy pont, ahol az emberi erő elfogy, s csupán marad annak a felismerése, hogy Istenhez kiálthatunk.

Mai igénk azonban emlékeztetni akar arra, hogy Istent nem lehet csupán részlegesen beengednünk az életünkbe. Nem egy „csodatevő varázsló” vagy mindent megoldó „joker kártya”, amelyet akkor használunk és veszünk elő amikor nekünk tetszik. Szuverén Úr, aki jól ismer minket. Ismeri tetteinket, gondolatainkat, cselekedetinket mozgató szándékainkat, nem szavaink számottevőek előtte. Határozottan vonja ketté kik mehetne be a mennyek országába és kik azok akik nem. „Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki azt mondja nekem: Uram, Uram…” Mi talán nem tudunk különbséget tenni, de Isten igen. Ablonczy Dániel így fogalmazza meg: „…a Jézus nevében, hangzó bizonyságtételt, nem a szavak hitelesítik, nem is a jelek. A döntő az, hogy követik-e Isten akaratát. Isten dicsőségére élnek-e a világban vagy a maguk dicsőségét keresik. Lehet, hogy mi itt nem tudjuk megkülönböztetni őket, de eljön majd az idejük. És akkor azt mondja, majd Jézus: „Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!” Ne akarjunk nagyok lenni az Úr nevében. Az övéi nem járnak csalárd látszat szerint.”

Istenünk, Atyánk a Jézus Krisztus által! Kérünk segíts bennünket, hogy akaratodat felismerve, tudjunk a Te Neved dicséretére megélni a mindennapjainkat! Ne a magunk akaratát kövessük, hanem alázatos gyermekeidként Téged tudjunk követni tetteinkben, gondolatainkban, egész életünkben! Ámen