„Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták.” (12)

Elvárások… kívánságok… elfogadás… megbecsülés… a szeretetség érzése… csak pár olyan emberi igény a bennünket körülvevő világtól. Amely mindannyiunk számára fontos, hogy hasznosnak, értékesnek érezhessük magunkat. Kell a visszajelzés, a pozitív megerősítés. Ez pedig még csak nem is hit vagy vallásosság kérdése. Pusztán az emberi lényünk igénye, amire vágyunk, ami meghatároz bennünket, és ami által mi is meg tudjuk határozni magunkat. Hiszen mindannyian a helyünket keressük a világban. Ebben a maiban, ahol a maga bonyolultsága által még inkább kifürkészhetetlenné, megismerhetetlenné teszi a számunkra. Nehéz olyan biztos pontot találni, ami stabilitásunk fókuszpontjává válhat.

S míg önmagunk megtalálására összpontosítunk és figyelmünket céljaink megvalósítására szegezzük és arra, hogy mit kaphatunk vagy mi „jár” nekünk, mert „jogunk van hozzá” pont arról feledkezünk meg, amit a mai Igében Jézus mond nekünk: „Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük…” Ablonczy Dániel ekképpen fogalmazza meg: „Miközben Jézus biztosít minket, az Atya irántunk való szeretetéről, szívünkre csomózza felebarátaink iránti kötelezettségeinket…. Ne azon töprengjünk, mit is kaphatnánk mi, hanem azon, mit is adhatunk mi.” Zsinórmértékként Jézus önmagát, Isten Igéjét állítja elénk, de nem ítéletként, hanem követendő példaként. „Jézus lényéből a jóság áradt szét, személyválogatás nélkül... Mi sokat kaptunk az Isten szeretetéből, ezzel a sokkal adósok vagyunk, nem Istennek, hanem embertársainknak. Az, amit mással teszünk, jót vagy rosszat, az visszaszáll ránk áldás vagy átok gyanánt.” – zárja gondolat sorát Ablonczy Dániel. Ahogyan Mózes 5. könyvében olvashatjuk útmutatásként Isten Igéjében: „Mert ez a parancsolat, amelyet ma megparancsolok neked, nem túl nehéz a számodra, és nincs távol tőled… nagyon is közel van hozzád az ige: a szádban és a szívedben; teljesítsd hát azt! Lásd, én ma eléd adtam az életet és a jót, de a halált és a rosszat is. Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd az Urat, a te Istenedet, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és törvényeit, és akkor élni… fogsz, mert megáld téged az Úr, a te Istened…” (5Móz 30, 11; 14-16.) Az Úr szeretete az, amely meglátatja velünk kik is vagyunk, s ez által cselekedeteink gyümölcsei visszatükrözik tetteink forrását.

Urunk Istenünk! Köszönjük, hogy naponként Igéd által megszólítasz bennünket! Gondviselő szereteteddel veszed körbe az életünket. Így kérünk Téged, úgy tudjuk megélni a mai napunkat is, hogy áldássá válhassunk mások számára mi magunk is. Ámen.