„Ne adjátok azt, ami szent…” (6)

„Ne adjátok azt, ami szent…” Jézus itt egy nagyon komoly parancsot ad az övéinek! A szent nem kerülhet szentségtelen kézbe! A szent nem kerülhet profán felügyelet és kezelés alá! Gondoljunk a félelmetes feliratra a falon Bélsaccar király utolsó napján: Mene, mene, tekel, uparsin – mína, mína, sékel, és félsékel. azaz megmérettettél és könnyűnek találtattál. Mi előzte meg ezt a feliratot? Az, hogy Bélsaccar előhozatta a fogságba hurcolt néppel együtt elhozott szent edényeket, amelyeket Isten a maga imádatának részeként különített el. Bélsaccar semmibe vette az edények szent voltát és részeg tivornyáihoz használta azokat. A hitetlen nem tud bánni a szenttel. Vagy gondoljunk a vejeit menteni akaró Lótra, aki fut, rohan az éjszaka közepén, hogy mentse a vejei életét, mert megértette a kijelentést: Isten el fogja pusztítani Sodomát. Azt olvassuk, azok azt hitték, hogy csak tréfál. A hitetlen ember nem veszi komolyan a szent kijelentést sem. És gondoljunk arra, amikor nem Isten szíve szerinti vezetők kerültek Isten népének az élére! Amikor ügyeskedéssel, csábítással, hitetéssel, taktikázással ült valaki a királyi székbe. Elég, ha csak Jezabelre gondolunk. Megkoronázása, beiktatása után azonnal kegyetlenkedni kezdett az Úr prófétáival. Üldözte a hitet, irtotta a szentet, ahol csak érte. Ne adjátok a szent népet az ilyen Jezabelek, sodomaiak, Bélsaccarok kezébe, mert nem ők hívattak arra, hogy hordozzák, megtartsák és a Szentlélek vezetése alapján a lélekmentésben használják azokat. Jézus nagyon világos, amikor a következményekre mutat rá. Megtiporják a szentet és benneteket is bántani fognak. Kik? A disznók, a kutyák, azaz mindazok az emberek, akiknek semmi közük az Istenhez, akiknek a szíve nem az Úré. Elég csak végig gondolni, mi lett a karácsonyból, a húsvétból és a pünkösdből. Eljutottunk odáig, hogy a keresztyén Európában karácsonykor már zavaró a keresztyén zene, zavaró az evangélium. Eljutottunk odáig, hogy a feltámadás ünnepén a nagy családi találkozók fontosabbá lettek, mint az evangélium. Eljutottunk odáig, hogy pünkösddel a legtöbb keresztyén már nem tud mit kezdeni, helyette wellness hétvégére mennek. De jó lett volna rögtön az elején észnél lenni! De jó lett volna komolyan venni Jézus szavát: „Ne adjátok azt, ami szent!” A nagy kérdés az, hogyan tovább? Mikor érti meg a világi ember, hogy vannak szent dolgok, ami csak akkor lehet az övé, ha ő maga is szentté, azaz Krisztusnak átadott, Istennek elválasztott, az óembere ellen hadakozó, az új embert naponta felöltő kegyelembe, szövetségbe fogadottá lesz? Mit ad még ki a kezéből az egyház? Ha a nagy világot nézzük: A házasság már félig kint van. A gyermekeink hitben való nevelése félig kint van. Az ideológiasemlegesség, azaz az ateizmus képviselői várják az újabb gyöngyöket, várják, mit profanizálhatnának még. Ó, bárcsak lenne fülünk az Úr Jézus féltve óvó szavaira! Nekünk mondja: „Ne adjátok azt, ami szent!

Atyánk! Köszönjük, hogy a szentet bíztad ránk a megtérésünk pillanatától fogva. Bocsáss meg, hogy sáfárságunkban elmarasztalhatóak vagyunk! Ne haragudj ránk, amiért annyi mindent kiengedtünk már a kezünkből, s hagytuk megtiporni mindazt, amit ránk bíztál! Urunk, nyisd meg a szemünket, hogy meglássuk, kikre bízható a te szent néped, a te szent igéd és a te szent szolgálatod! Adj bátorságot ahhoz, hogy nemet tudjunk mondani, hogy komolyan betöltsük Krisztus parancsát: Ne adjuk azt, ami szent avatatlan kezekbe, hanem tudjunk küzdeni azért, ami egyszer, s mindenkorra a szentekre bízatott! Ámen.