„… még a gerendát sem…” (3)

Az Úr Jézus Földre jövetelének egyik küldetése az volt, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak. A mai igénkben is ez a szabadító Jézus áll előttünk, aki Szentlelke által lerántja a leplet és nevén nevezi a bilincset, ami sokakat fogva tart. A szálka, vagy sokkal inkább egy apró famorzsalék és a gerenda az Úr Jézus munkás hétköznapjainak állandó alkotóeleme volt. A gerenda mellett a piciny kis famorzsalék szinte teljesen eltörpül, s egymás mellé téve az egyik szinte nem is látszik. Ettől függetlenül mindegyik fa, s a példázatban az embernek felróható, lelki látását, lelki ítélőképességét rontó bűn az, amit jelképez.

Jézus itt a kettős mérce megtévesztettségére, bilincsére mutat rá. Az emberiség történetében szinte minden kor nagy problémája volt a kettős mérce. Mai korunkban is egyik legnagyobb nyomorúság éppen az, hogy míg egyesek számonkérhetők, addig mások úgy gondolják, nekik mindent szabad. Egyesek megírhatják a másiknak, hogy „Térj meg!”, de megsértődnek, ha Jézus tanítása szerint rávilágítasz neki arra, hogy neki legalább ilyen mértékű megtérésre lenne szüksége, s amit most csinál, az a kettős mérce. Jézus ezzel a gyakorlatból vett példával először is komolytalanná teszi a másik életébe sziszifuszi dolgokat is szóvá tevő, mindig ujjal mutogató, „csak segíteni akarok” embereket. Mert ennyit ér a bűnök felrovása a másiknak olyankor, amikor te sokkal nagyobb terheket hordozol. A pszichológia beszél róla, hogy amikor az ember nem tud megküzdeni egy bizonyos dologgal az életében, akkor projektál, a másikra vetíti ki, s a másiktól kéri számon, tőle várja megoldani, amit ő maga nem tud. Persze ezzel az ő problémája nem oldódott meg, de addig sem kell magával, a saját megkötözöttségeivel, saját óemberével foglalkoznia. Pedig az Úr Jézus pontosan erre hív: Előbb vedd ki a saját szemedből a gerendát, hogy egyáltalán jól lásd a másikat! Mindenkinek először a saját bűneit kell rendeznie, mielőtt mások életében felróna bármit is. Nehogy azt kapja az ember, hogy „Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű, s ezzel hiteltelenné, súlytalanná tenné a megtérés és a bűnbánat fontosságát. Jézus mintegy azt mondja, persze, annak a másiknak is szabadulnia kell, de neked is! Mindkettőtöknek ugyanarra a Szabadítóra van szükségetek, aki képes megküzdeni azokkal a megkötöző, berögzült elhárító mechanizmusaiddal, ami miatt szinte már immunis vagy a saját életed rendbetételére való felhívásra, s ami miatt nem veszed észre a saját szemedben a gerendát sem. Ebből a képmutató, megtévesztett, megkötözött állapotból mindenkinek szabadulnia kell, aki Isten emberének vallja magát. A mi drága Szabadítónk pedig a Krisztus Jézus, aki személyválogatás nélkül kész jönni ma is, a famorzsaléktól a gerendáig kész vérével kimosni mindent a szemeinkből, hogy szálka és gerenda helyett a testvért, a Krisztus megváltottját lássuk abban a másikban. Hát vívd Őt, Testvér, és Jézus leoldja a kettős mérce bilincsét és meggyógyulnak a kapcsolataid!

Atyánk! Köszönjük, hogy szeretsz minket, azért nincs még végünk. Köszönjük, hogy nálad nincs személyválogatás, mindnyájunkhoz készséggel jössz. Bocsáss meg, hogy tökéletesre fejlesztettük a hárítást. Drága Szabadítónk! Jöjj, és szabadíts meg, gyógyíts meg bennünket a kettős mérce alkalmazásából! Vedd ki a szemünkből a szálkát, ha kell, a gerendát, s add nekünk a másikban a hálás örvendezés okát látni! Ámen.