A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„… ott lesz a te szíved is.” (21)
A ma igén keresztül is a látható és a nem látható, még titkon rejtőzködő dolgok feszültségén keresztül tanít bennünket az Úr Jézus. Mintegy azt mondja, hogy igen, sok kincs, sok értékes, drága dolog van ebben a világban. Nem mondja az Úr, hogy ezek haszontalan dolgok lennének. Nem, ezek kincsek. Kincs lehet a békés, nyugalmas házunk, lakásunk, ahonnét ki tudjuk zárni a sokféle ziláltságot, rendetlenséget és háborgást, ami egyre jobban jellemzi jelenlegi világkorszakunkat. Kincs az, ha valakinek még él az édesanyja, az édesapja, a testvérei, ha él a házastárs, ha vannak gyerekei, unokái akikért érdemes tenni, akikben örömét lelheti, ezek mind drága kincsek az életünkben. Lehet kincs egy jó autó, egy jólfizető munkahely, vagy ha a bankban nagy kínkeservesen összekuporgatott pénzünk kamatozik, kényelmes megélhetést biztosítva nekünk. Ezek mind fontosak. De ezek mind ehhez a világhoz tartoznak. Azt pedig tudjuk, hogy elmúlik ez a világ és vele minden dicsősége, a Jelenések könyvében azt olvassuk, hogy harmadrészenként szép lassan minden elpusztul, mígnem új ég és új föld lesz, mert Krisztus mindent újjá teremt. E világ kincsei elveszhetnek, elmúlhatnak, elrabolhatók, tönkre tehetők. Ezért mondja Jézus, hogy maradandót, örökkévaló kincset gyűjtsön az Isten embere. Kijózanító a görög mondat igeideje is: „Ahol a te kincsed van, ott lesz majd a te szíved is. Akinek ebben a világban van a kincse, annak ebben a világban lesz a szíve is, azaz ennek a világnak a kincseivel fog elmúlni. Talán a sírkövén ott marad még párszáz évig a neve és 2 évszám, de egy idő múlva az is elporlik. Ám akinek a kincse az el nem múló, örökkévaló világban, a mennyben van, annak amikor letelik ez a földi életútja, a szíve a mennybe kerül, az megtartatik. Mi az a kincs, amit ebben a világban gyűjthetünk, amit megőrizhetünk, s ami odaát is megmarad? Hát mindenek előtt a tiszta evangélium igéje. Az Isten beszéde, amelyről tudjuk, hogy elmúlik ez a világ, de Isten Igéje örökre megmarad. A kijelentet ige, amit a Szentírásban találunk, a testté lett Ige: Krisztus, akit befogadhatunk, Úrrá tehetünk a saját életünk felett, a megélt ige, azaz a Szentlélek által megélt hittapasztalataink, melyek Isten örökkévaló tetteiként a bizonyságok fellegét alkotják. És mi az a kincsesláda, ahová begyűjthetjük, amelyben gyönyörködhetünk ezekben a kincsekben az Atya dicsőségére? Hol van az a hely, ahonnét tolvaj nem lopja el, ahol nem kopik el, nem fogyatkozik meg ez a kincs? Testvérek, ez a mi Istennek átadott, megváltott szívünk. Ha a te szíved Krisztusé, akkor neki gondja lesz rá, hogy ahol a te kincsed, Krisztusod most van – az Atya jobbján, ott legyél te magad is. Vegyük hát komolyan a mai igét, mert kincs és kincs között ég és föld a különbség!
Atyánk! Hálásak vagyunk azért, hogy örökkévaló kincsek már e múlandó világban is elérhetőek és az örök élet már e földön a miénk lehet. Könyörülj rajtunk, s ne engedd, hogy a szívünk e világban maradjon, s e világgal együtt vesszen el az életünk. Legfőbb mennyei Kincsem jöjj a szívembe! Jöjj, Királyom, Jézusom, a szívem íme megnyitom! Ámen.