„Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt…” (1a)

Ezzel a verssel kezdődően a következő fejezetek egy hatalmas ébredésről tudósítanak! Egy olyan folyamatról, amikor emberek sokasága ismeri fel az élő Úr üzenetét és kezdi a magáénak érezni Isten beszédét. Amikor elhiszi, hogy érette, miatta és helyette történt a megváltás, Krisztus kereszthalála!

Nos, nem csak ma lehetünk ilyeneknek tanúi egy-egy gyülekezetben, városban, hanem Nehémiás arról számol be, hogy egy egész nép is meg tud újulni az Istenhez tartozó hűségében szeretetében!

Szeretünk irigyen pillantani egy-egy olyan igehirdetőre, akiről azt gondoljuk, hogy ékesszólása miatt alkalmasabb eszköze az Úrnak a szolgálatban, többen ülnek vasárnaponként az istentiszteletén, mint a mi templomunkban, gyülekezetünkben. Szeretünk féltékenyek lenni, amikor külső szemekkel azt látjuk, egy gyülekezet jobban prosperál, boldogul, mint egy másik vagy főleg a sajátunk. Szeretjük élvezni a hatalmunkat, amikor azt mondhatjuk, majd imádkozom érted, mert nálunk éppen minden jól megy, te pedig rá vagy szorulva, hogy közbenjárjunk érted. Miközben szégyelljük magunkat, hogy szeretünk ilyenek lenni, olykor azzal is szembesülünk, hogy mindannyian eszközlétet élünk Mennyei Atyánk kezében! Az eszközéletek munkálják, de nem csinálják az ébredést! Vigyázzunk! Hatalmas különbség!

Az ébredést, a lelki megújulást, a megtérést mindig Isten küldi, amikor hajlandóak vagyunk az Ige fölé hajolni és megnyitjuk a szívünket, hogy az üzenete előtt nyitott ajtóval álljunk. Nehémiásnál is ezt látjuk: összegyűlik a nép, egy emberként és felolvassák a Törvényt, az Igét. Amitől elkanyarodtak, aminek a büntetését elszenvedték, de amivel most újat lehet kezdeni. Kálvin azt mondja, hogy a Tízparancsolat tükör, fék és ösztöke számunkra. Megláttatja bűnös voltunkat, megállít a bűn útján és bátorít arra, hogy visszatérjünk a hívők útjára, a keskeny ösvényre.

Egy emberként összegyűlnek, az Igére figyelnek, imádkoznak, helye van a bűnvallásnak, a megalázkodásnak és a megtérésnek, ellent mondanak a világi tévhiteknek, bálványoknak és viselkedésnek egyaránt, és újra elkötelezik magukat Isten követésére. A legnagyobb ébredést látjuk ezekben a fejezetekben, ahol minden ezzel kezdődik, hogy egy emberként összegyűlnek. Milyen beszédes! Egy emberként mindenáron meg akarták érteni, be akarták fogadni, hogy mit jelent a törvény, és hogyan lehet és kell a mindennapokra alkalmazni, használni, hogy életük legyen a visszakapott hazában! Ez a nép az életéért küzd, az életet keresi az Istennél. Nem csak a boldogulást, a szeretetet, a felépített templomot, egy-egy szép megállást, ami megmelengeti a szívünket… itt és most a nép az életet keresi Istennél! Gyönyörű, ahogy írja az Ige kétszer is, a 3. és a 8. versben is, hogy meg tudták érteni. A nők is, a férfiak is, a magyarázók is, mert úgy tudták tovább adni, hogy a népnek eszébe se jusson máshol keresni az életet, egyedül Istennél.

Urunk! Áldj meg bennünket, hogy úgy vezessük a mieinket, úgy pásztoroljuk a ránk bízottakat, hogy meglássák, egyedül Te vagy út, igazság és élet! Vágyunk Urunk, hogy református anyaszentegyházunk szerte a szétszórattatásban is egy emberként, egy szívvel és egy lélekkel tudjon Teeléd állni, hogy ma is Tőled kérjük az életet, a békét, a holnapot! Áldj meg bennünket Urunk! Ámen