„Hát nem akartok istenfélő életet élni, hogy ne gyalázhassanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink?!” (9b)

Egy jó vezető ismérve, hogy érzékeny azokra a változásokra, jelenségekre, amelyek a rá bízottak között előjönnek. Figyelmes, bölcs jelenlét szükséges ehhez. Igénk azzal kezdődik, hogy erősen zúgolódni kezd a köznép és sok-sok probléma nagyon gyorsan felszínre jön, kimondásra kerül. Olvasunk a mélyszegénységről, a kenyérért való mindennapi küzdelemről, a zálogba adott birtokokról, kölcsönről, amit az ingóságokra vettek fel. De mind között talál a gyermekek rabszolgasorba adása a legfájóbb.

Nem csoda, hogy Nehémiás, aki szintén támogatta az Ezsdrás pap vezetésével elindult lelki ébredést is az építkezések mellett, nagy felháborodással hallgatja mindezeket a tényeket.

A lelki ébredés fontos előmozdítója volt Isten Igéjének, törvényeinek és ígéreteinek felolvasása a nép előtt, a bűnökből való őszinte megtérés, valamint az a fajta elköteleződés, hogy Isten segítségével valóban egy új szövetségbe szeretnének beleállni. Ehhez pedig hűség és engedelmesség szükséges az Úr felé és egymás felé egyaránt!

Úgy tűnik, hogy ez még nincs meg! De az is látszik, hogy ha valami kimondásra kerül, akkor lehet rajta változtatni, akkor lehet belőle gyógyulni, akkor fel lehet igazán ismerni: ha minden marad a régiben, akkor mi is maradunk abban a régiben, ami nem kedves az Isten előtt!

Nehémiás a belső indulaton, a haragon túl igyekszik kivizsgálni, hogy mi a valóság. Csendessége után pedig elkezdi a felelősöket a felelőségükkel szembesíteni. Kemény beszéd következik: „Kiszipolyozzátok honfitársaitokat! Azután összehívtam egy nagy gyűlést az ügyükben, ahol ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint visszavásároltuk júdai honfitársainkat, akik eladták magukat a pogány népeknek. Ti pedig eladjátok honfitársaitokat, mert ők kénytelenek nekünk eladni magukat. Azok pedig hallgattak, és nem találtak szavakat.” Nehémiás 5:7-8.

De sokszor mi sem találjuk a szavakat! A kívánság bűne rávilágít a mi szívünkre is, hogy milyen gyakran ront meg bennünket kapzsiságunk, többre vágyásunk és veszi el a hálát tőlünk! Az istenfélelem tudatosíthatja bennünk, hogy mind azzal amink van, elszámolással tartozunk. A mi világunkban is élnek gazdagok és szegények. Lelki és testi értelemben egyaránt. Isten Igéje határozottan elítéli ezek kihasználását és arra tanít, hogy ha valóban Isten akarjuk követni, ha Jézus példája fontos a számunkra, akkor készen kell állnunk áldozatot hozni azokért, akik testileg vagy lelkileg szegénységben vannak, nélkülöznek!

„Aki gyűlöli a testvérét, az embergyilkos; azt pedig tudjátok, hogy az embergyilkosnak nincs örök élete. Abból ismerjük a szeretetet, hogy ő az életét adta értünk; ezért mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért. Akinek pedig világi javai vannak, de elnézi, hogy a testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan maradhatna meg az Isten szeretete?” 1János 3:15-17.

Urunk taníts bennünket! Feddj meg, hogy nem elég aggódni a másikért testi és lelki szegénységét, elesettségét látva, mert Igédben azt helyezed a szívünkre, hogy szereteted Jézus Krisztusban életet adó szeretet. Segíts nekünk is azzal, amink van életeket építeni, áldani, hathatósan megsegíteni! Urunk a te szereteted cselekvő, segíts, hogy a miénk is azzá váljon! Ámen