„De mi imádkoztunk Istenünkhöz…” (3)

Nehémiás könyvét Ezsdrásé előzi meg. Nem csak a Biblia lapjain, hanem térben és időben, sőt, a szolgálatokban is összekapcsolódnak ők ketten. Együtt örökítik meg azt a folyamatot, hogyan tértek vissza a zsidók Júda földjére és Jeruzsálem városába.

Ezsdrás könyve a templom, a szakrális tér, a hit és reménység megerősítésére szolgáló hely újjáépítésére fókuszál. Nehémiás pedig a falakra, a külső védelem stabilizálására koncentrál.

Mindkettőre óriási szükség van! Az újrakezdés évei ezek, amelyet egyik vezető sem tud elképzelni a lelki megújulás nélkül. Annak az ideje és tere teremtődik meg kezeik között, amikor a nép az évtizedekig tartó lázadásuk után Isten ítéletét elhordozva, új esélyt kap rácsodálkozni Isten szeretetére, irgalmára.

Nehémiást már a könyv első fejezete imádságos életű férfiként mutatja be, aki amikor megtudja, hogy a hazatérők milyen nehézségekkel találják magukat szemben, imádságban keresi az Úr jóindulatát, könyörületét a városért és annak lakosaiért egyaránt.

Ezt látjuk itt folytatódni, meg nem szűnni, amikor ő maga is hazakerül. Dánielhez hasonlóan elmondhatjuk, hogy Nehémiás az Ószövetség egyik legkiválóbb imádságos szívű vezetője volt. A falak építése nem ment könnyen. Az egész könyve annak is bemutatása, hogyan valósul meg az Istentől kapott látás, elhívás amikor imádság, kemény munka, tenni akarás és áldozatkészség párosul hozzá. Amikor ott van ez a DE. Látom az akadályokat, a feladatokat, tornyosulnak… de én képes vagyok ezek között is Istenhez kiáltani és Őt segítségül hívni! Az imádság tulajdonképpen az a felismerés, hogy Isten szeretne velünk kapcsolatba és közösségben lenni, időt tölteni. Sok minden csak akkor történik meg Isten országában, ha népe imádkozik! Nehémiás a saját látása alapján indul el és teljesíti be szolgálatát népe vezetőjeként! Milyen áldott dolog, amikor felismerjük Isten hívását és engedelmes szívvel tudjuk is követni. Azonban az Igében arról is olvasunk, hogy amikor Isten munkásokat akar támasztani, akik képesek elvinni a bűnbocsánat és megtérés evangéliumát az emberekhez, az újrakezdés lehetőségét, örömhírét másokhoz, akkor ennek sikerét a hívők imái tudják előkészíteni: „…kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” Mt 9:38

Vagyis Isten sokszor csak akkor árasztja ki erejét, segítségét, amikor mi, a hívők, az övéi buzgón összekapaszkodunk, felemeljük a szavunkat de még inkább a szívünket Hozzá és imádkozunk. Azt is látjuk ebben, hogy ha ezt elhanyagoljuk, akár a személyes életünkben, akár a gyülekezetünkben, anyaszentegyházunk dolgaiban, a magyar népünkért mondott fohászkodások terén, a világ békessége kapcsán, az késleltetheti, megakadályozhatja Isten tervének megvalósulását. Kell hallania Istennek az imáinkat, a szavunkat, és kell látnia, hogy benne reménykedünk. Mózes könyvében olvassuk: „Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat.” 2Mózes 3:7.

Istenünk, imádságainkra figyelő Urunk! Tégy késszé bennünket eléd állni bizalommal, hittel és reménységgel örömeink és akadályaink között egyaránt! Te törölj el Szentleked erejével minden akadályt, ami ebben gátol bennünket! Ámen