A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
„Jöjjetek utánam...” (18)
A tizenegyedik században III. Henrik bajor király belefáradt az udvari életbe és az uralkodókat sújtó nyomásba. Kérelmezte a helyi kolostor vezetőjétől, Richárd perjeltől, hogy bevonulhasson a kolostorba, és élete hátralévő részét ott tölthesse.
„Felség! - mondta Richárd perjel -, tudja, hogy itt a belépési fogadalom az engedelmesség? Ez bizonyára nehéz lesz, hiszen Ön király.”
„Tudom” - mondta Henrik. „Életem hátralévő részében engedelmes leszek neked, ahogy Krisztus vezet téged is.”
„Akkor megmondom, mit kell tennie” - mondta Richárd. „Menjen vissza a királyi székébe, és szolgáljon hűségesen azon a helyen, ahová Isten helyezte!”
Amikor Henrik király meghalt, egy nyilatkozatot írtak: „A király az engedelmesség útján tanult meg uralkodni.”
Ha belefáradunk a feladatainkba és kötelezettségeinkbe, ne feledjük, hogy Isten egy bizonyos helyre helyezett bennünket és ezzel azt kérte, hogy legyünk jó apa, anya, nagyszülő, testvér, gyerek… vagy bármilyen hivatás, foglalkozás elvégzője, amiben épp vagyunk. Ez talán ellentmondani látszik annak, amit Jézus a tanítványok elhívásakor parancsolt. Ők ugyanis elhagytak mindent és követték a mestert. De nincs itt ellentmondás, mert az nekik szólt. Nekünk a Neki való engedelmesség a feladatunk ott, ahol a vagyunk. Krisztus azt várja tőlünk, hogy hűségesek legyünk ott, ahová helyezett.
„Jöjjetek utánam!” Ez a jézusi két szó életformát ad. A keresztyénség nem egy ideológiai rendszer, nem világnézet. Hanem életforma. Krisztus követése mindennapi, hétköznapi életforma. Olyan életforma, amit nem a divatos internetes portálok életmód-tanácsadói kínálnak, hanem amit a Szentírás kínál! Olyan életforma mely kihatással van magánéletedre, a családi életedre, a munkádra, a kapcsolataidra. Olyan életforma, ahol a hazugságot felváltja az igazság. Olyan életforma, ahol az ellenségeskedést felváltja a szeretet. Olyan életforma, ahol a bosszút felváltja a megbocsátás. Olyan életforma, ahol az önzést felválthatja a másik megsegítése. Olyan életforma, ahol az önérdeket felváltja a szolgálat. Jézus nem az instragramon vagy a facbookon hív követésre, nem like-vadász, nem valami ideig-óráig népszerű youtube csatorna követésére hív, nem a TikTokon egyperces videó követésére hív, mert azok csak „percemberek” népszerűség-hajhászásai. Nem egyperces felüdülésre vagyunk hivatottak, mégcsak nem is egy órányi templomi csendre vasárnap, hanem az örök életre! Ezt adja Krisztus! „Jöjjetek utánam, és célt adok életednek!” Nem pillanatemberek és nem percemberek vagyunk! Hanem ha meghallottuk a hívó szót, és képesek vagyunk igent mondani, akkor Krisztust követve hozzá formálódhatunk. A testébe tagolódhatunk, az egyház hitvallóivá vállhatunk. Krisztus megszólítása, elhívása mindig dinamizmussal van tele. A téged is magában foglaló krisztustestnek, az egyháznak, nem az a feladata, hogy együtt mozogjon a világgal, hogy azonosuljon vele. Nem… az egyház feladata, hogy megmozgassa a világot! Hogy jobbá tegye! Erre hív a Mester! Megváltoztatni a világot… azt a világot, amit Ő megváltott. Amiért Ő az életét adta. Erre hív… Menjünk utána!
Imádság:
Úr Jézus! Köszönöm, hogy megváltottad a világot, és köszönöm, hogy arra hívsz, hogy emberhalászként minél több embertársamhoz ezt eljuttassam. Kérlek segíts megélnem a veled való közösséget, megmutatni, hogy Téged követve minden értelmet nyer! Ámen