„Akkor elvitte Jézust a Lélek a pusztába, hogy megkísértse az ördög.” (1)

Olvastam egy gondolatsort, amelynek a tézise az volt, hogy „a leggyorsabb út az ördöggel való találkozáshoz az, ha kiállsz Isten mellett.” Az író kifejtette, hogy amíg hajlandóak vagyunk beolvadni a tömegbe, és szürkén együtt haladni a vele, addig valószínűleg senki sem fog megzavarni bennünket. De ha felemeljük a szavunkat és megkérdőjelezzük a kialakult (és sokszor idejét múlt) status quo-t, ha kiállunk egy felismert igazság vagy ügy mellett, akkor hamarosan kihívásokkal, kritikákkal és számonkérésekkel szembesülünk. Nemcsak az ellenségeink, hanem gyakran a barátaink részéről is. A legbiztosabb módja annak, hogy találkozz az ördöggel, ha kiállsz Isten és az Ő ügye mellett. (És ez igaz a mindennapi kis dolgokban is. Ha elkötelezed magad egy új diéta mellett, akkor tuti egyik barátod megjelenik a frissen sütött süteménnyel.) Ez a lényege Jézus kísértésének. Mert arról van szó, hogy már szolgálata kezdetén adja fel Isten akaratát az életére és küldetésére nézve, és helyette a világ által diktált utakat járja. Melyeket? Ügyeskedés – változtassa a köveket kenyérré; vakmerőség – Isten gondviselésének felelőtlen próbatétele; hatalom – a világ minden országát neki adja.

A pusztában komolyan elkezdődött a harc Jézus és a Sátán között, amelyet végérvényesen Jézus a golgotai kereszten nyert meg. Kétségtelen, hogy a kísértés (vagy inkább próbatétel) valamilyen formában a saját életünkben is jelen van. A jó hír az, hogy Jézus győzött, és Ő

ellenállóvá tud tenni bennünket is. Sajnos gyakran csak receptként használjuk ezt a történetet, és csupán valamiféle stratégiát látunk benne a kísértésekkel szemben. Például: Jézus a Bibliát idézte, amikor megkísértették; nekünk is ezt kellene tennünk! Ebben van igazság, de valójában sokkal többről van szó, mint ez a megközelítés. Jézus nem elsősorban példaképünkként ment át a kísértéseken a pusztában, hanem Megváltónkként. Mi helyettünk szenvedte el a kísértést. Amiben a tömegember elbukott volna, ott Jézus hűséges maradt. Az ő győzelme a pusztában és legvégül a kereszten a miénkké válik, és így többé nem vagyunk a bűn rabszolgái, akik képtelenek ellenállni a kísértésnek. A bűn csábítása ellen úgy küzdhetünk, hogy hittel és imádsággal Jézushoz fordulunk, tudva, hogy az, aki a mi nevünkben harcolt a kísértő ellen, velünk van, hogy segítsen nekünk, amikor saját kísértéseink közepette szükségünk van rá.

IMÁDSÁG:

Uram Jézus! Köszönöm a hűségedet, hogy állhatatos maradtál a pusztában. Köszönöm, hogy

kitartottál értem a legvégsőkig, a Golgota keresztjéig. Kérlek erősíts engem a próbáimban és

maradj velem hitemben. Ámen