„Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, amíg meg nem érkeztek, és akkor megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük.” (9-10)

/Máté 2,1-12/

A napkeleti bölcsek érkezéséről olvashatunk ebben a részben. Hogy csillagászok, vagy más egyéb foglalkozásúak lehettek, arról megoszlanak a vélemények. Személyük kissé titokzatos, akár a csillagok, amelyeket vizsgáltak. Mindenesetre bölcsekként, tudománnyal foglalkozó emberekként tekintünk rájuk. Felismerik, hogy a különös csillag az égen egy nagy király születését jelzi, elindulnak ajándékokkal együtt, hogy tiszteletüket tegyék előtte, és eltévednek. Emberileg nézve logikus, hogy Heródes palotájában keresik a királyt, mégis elvétették a célpontot. Ahhoz, hogy az Úrral találkozzon az ember, nem elég a bölcsesség. Nem elég a tudomány, az éles, vagy józan ész, de még a jószándék sem. Ezek birtokában is el lehet tévedni. Kell a vezérlő csillag, amit Isten ad, kell az Ő útmutatása, vezetése, hogy Rá találjunk. Magunktól soha nem ismertük volna meg Őt, ha nem jelenik meg közöttünk, s nem vezet el minket Önmagához. Amikor a bölcsek meglátták a csillagot (ismét!), igen nagy volt az örömük. Meglátták, és tudták, immár jó úton járnak, most már elérnek a célhoz! Isten ma is ad vezetést az Övéinek, hogy jó úton haladhassanak a kijelölt cél felé. Igéjével, Szentlelkével, -mint a csillaggal a bölcseknek - mutatja nekünk az utat. Menj bátran arra, amerre Ő vezet! Ámen!

Imádság: Drága mennyei Atyánk az Úr Jézus által! Köszönjük Neked, hogy Te adsz nekünk kijelentést, adsz számunkra vezetést, hogy azon az úton járjunk, amelyen Te akarsz bennünket látni. Kérünk, igazítsd lábainkat a jó útra, ha letérnénk arról! Köszönjük, hogy felsegítesz, ha megbotlunk, és fogod a kezünket! Vezess a mai napon is mindenben, járj előttünk! Kegyelmedért hallgass meg minket! Ámen!