„Halleluja, az üdvösség, a dicsőség és a hatalom a mi Istenünké” (3)

Ebben az igaz szakaszban ünnepléssel és dicsőítéssel találkozunk, az ég is örvendezik az angyalok, valamint a szentek együtt dicsérik, az Istent. Milyen jó lenne elmondani magunkról, hogy mi is ehhez a sokasághoz tartozunk vagy szeretnék tartozni. Sokszor a keresztény ember egyedül érzi magát, még a gyülekezetben is, a mellette ülő emberek, mintha idegenek lennének, az öröm és a melegség helyett, a komorság, a hideg tekintetek láthatóak gyülekezeteinkben.

Mintha Jézus krisztus még mindig a sírban lenne és gyászolnánk, és a feltámadás reménysége nem járhatna át a szívünket. Jézus feltámadásakor leveszi a fehér gyolcsokat, amelyek értünk kapott szent sebeit fedték, és most ilyen fehér gyolcsot a menyasszony az egyház ruhája mely szentté teszik. A tettek, a Krisztusért elszenvedett üldözések, a vértanúság, az érte kapott lelki-fizikai pofonok és sebek. De ne feledjük, a Krisztusért elszenvedett dolgok, áldássá lesznek az életünkben.

Ezek által kapunk mi is meghívót a menyegzőre, örülnünk kell hiszen mi is a meghívottakhoz tartozunk, hiába érezzük, hogy életünk olykor csonka és bonka Isten számára fontosak vagyunk, számontart bennünket. Ő egy olyan szövetségre kíván velünk lépni, amellyel örökre magához köt. Az ő jelenléte és szeretete, bekötöz minden sebet, és felüdíti a lelket.

Ima: Uram add, hogy igazán tudjunk örülni az életben, és új tudjuk az életünket úgy élni, hogy minden a te dicsőségedet szolgálja. Ne keseredjünk el, egy-egy elbukott próba vagy lelki sérelem után. Hiszen nekünk nagyobb reménységünk van mindennél. Az Igaz Szerető Isten. Ámen