Asszíria királya ezért megparancsolta: Küldjetek oda egy papot azok közül, akiket onnan vittetek fogságba! Menjen el, lakjon ott, és tanítsa meg őket, hogyan kell tisztelni az ország Istenét! El is ment egy pap azok közül, akiket Samáriából fogságba vittek, és letelepedett Bételben. Ő tanította meg azokat, hogy hogyan féljék az Urat. 2Kir 17, 27-28.

Hóséá, Izráel királya idejében az asszírok elfoglalták Samáriát. Asszíria királya a zsidó lakosság nagy részét fogságba hurcolta, és helyükre a többi megszállt területekről telepeseket hozatott és azokkal népesítette be az országot. Az ott maradt zsidó népből és a betelepült idegenekből egy keveréknép jött létre. Ők voltak a samaritánusok. A történet leírása szerint a samaritánusokat oroszlánok támadták meg, aminek okát abban látták, hogy nem ismerték az Úr tiszteletének módját. Ezért az asszír király az elhurcoltak közül, egy papot visszaküldött, hogy tanítsa meg őket az Úr helyes tiszteletére. Nem is volt olyan egyszerű ez, hiszen a népnek megmaradt a saját kultusza is, így egy vallási keveredés keletkezett, melynek ez volt a jellemzője: imádni az Urat és más istent is.

A babiloni fogságból hazatért nép ezért nem vállalt velük közösséget. Jézus is jövevénynek nevezte őket, ám az irgalmas samaritánus magatartását példaként állította tanítványai elé.

Ilyen körülmények közé érkezik meg egy pap a helyes istentisztelet megtanítására. A legfontosabb kérdés, amit felvet a történet: az Urat a mi Istenünket féljük-e? Van e Istenbe vetett hitünk? Aztán az is nagy kérdés: nem keveredett e össze a mi hitünk pogánysággal, babonasággal? Nem süllyedtünk e a Jakab levelében olvasható szintre: a nyelv kicsiny tag, és mégis ezzel áldjuk az Istent és ezzel átkozzuk az embereket. Ugyanabból a szájból jön ki áldás és átok.

Isten ma is küld lelkipásztorokat, az Ő szolgálatára készen álló embereket, hogy bizonyságtételükkel helyes istentiszteletre tanítsanak. Mikeás könyvében olvassuk az igaz istentiszteletről: Élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. Jakab levelében pedig: Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól. Minket is hív és aztán küld az Ő szolgálatába. Isten segítsen bennünket, hogy az ő igaz beszédét meghalljuk, taníthatóak legyünk szavára, megtartsuk és hirdessük azokat, és aztán meg is cselekedjük.

Ima: Urunk! Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Taníts Téged megismernünk, Istent Atyánknak neveznünk. Őrizz hamis tudománytól, Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne legyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Ámen. 541/ 2.