Áház azonban követeket küldött Tiglat-Pileszerhez, Asszíria királyához, ezzel az üzenettel: A te szolgád és fiad vagyok! Vonulj fel, és szabadíts meg Arám királyának meg Izráel királyának a markából, akik megtámadtak engem. És fogta Áház az Úr házában és a királyi palota kincstárában található ezüstöt és aranyat, és elküldte ajándékul Asszíria királyának. 2Kir 16, 7-8.

Hit, elköteleződés, behódolás, ezt írja le a mai igeszakasz. Áház uralkodása nagy hanyatlást hozott. Ennek következtében pedig gőg, bizonytalanság, sokféle bűn terjedt el, olyannyira, hogy Áház idejében elszakadt a nép az Úrtól. Gyermekét is feláldozta a pogány istenek oltárán. Elődei idejében jólét és gazdagság volt az országban.

Mindeközben Izráel és Arám királya egy Asszíria-ellenes szövetségbe akarták bevonni őt. Amiért nem vállalta ezt a szövetséget, a két király végig dúlta egész Júdát. Szorongatott helyzetében Asszíria királyához fordult segítségért, és hogy nyomatékosítsa kérését, a templom és a palota kincstárában lévő aranyat és ezüstöt elküldte ajándékba, ezzel az üzenettel: a te szolgád és fiad vagyok! Emberi számítás szerint okos politika volt, döntése mégis engedetlenség volt az Úrral szemben, s nagy árat kellett fizetnie érte.

Teljesen mai ez a történet! Kinek engedelmeskedünk? Ki felé kötelezzük el magunkat? Ki előtt hódolunk? Józsué teljesen ellentétes hitvallást mond a sikemi országgyűlésen: Én és az én házamnépe az Urat szolgáljuk! Ti tegyetek, ahogyan akartok, de én eképpen cselekszek! Áház időszakára ez már teljesen megváltozott, amiképpen a mai világunkban is. Elköteleződések, zsarolások, behódolások, emberi számítások időszakát éljük.

Álljon előttünk Jézus tanítása: Az Urat, a te Istenedet imádd és csak neki szolgálj. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall. Áház megnyerte Asszíria jóindulatát, de lelkében kárt vallott. Teljesen kifordult önmagából. Elkészítteti a damaszkuszi oltár mását Jeruzsálemben, a többi berendezést összetöreti, az Úr oltárát félreteteti, ezzel a megjegyzéssel: azon még gondolkodik mi legyen vele. Isten nem gondolkodott, amikor megváltásunkat eldöntötte, és Jézus Krisztus sem, amikor a golgota oltárára ment, hogy vállalja a megaláztatást. Önként vállalta! A király azon a kijelentésén nem gondolkodott, hogy „a te szolgád és fiad vagyok”, azon viszont igen, hogy mi legyen az Úr oltárának sorsa, mert útban volt. A mai ige arra figyelmeztet: vigyázz kinek kötelezed el magad! Kinek adod hódolatodat és szolgálatodat. Életed középpontja-e az Úr oltára, Krisztus áldozata? Szívedet égő hálaáldozatul neki szenteled-e? Ne legyen kérdés! Legyen bizonyosság!

Ima: Már szolgád lettem Jézusom, ki értem áldozál, Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál. Légy áldott Krisztusom te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen. 761/ 4-5.