…a nép továbbra is áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. Az Úr megverte a királyt és poklos lett halála napjáig. 2Kir 15, 4-5.

Nem sok mindent árul el a Királyok könyve Azarjá/Uzzijjá királyról, de annyit igen, amennyi elegendő az igazságos Isten megismerésére, aki nem tűri a bűnt. Nem a király és népe profán történetét, hanem Júda üdvtörténetét akarja leírni ez a fejezet. Azt említi csak, ami az Úr ügye szempontjából fontos.

A szokásos bevezetővel kezdődik a király ismertetése, amiből kiderül, hogy jó neki és a népnek úgy, ahogy eddig is cselekedtek elődjeik: sok mindenben az Isten útmutatását követni, de kényelmesen élve, megőrizni rejtegetni megszokott dolgaikat, bűnös cselekedeteiket. Milyen sokszor telnek így a mi napjaink is. Külső szempontból keresztyén életet élünk, de szívünk mélyén és gondolatainkban őrizgetjük bűneinket és vágyódásainkat a rosszra.

Ami mégis kiemelkedő a történetből, az, hogy: az Úr megverte a királyt és poklos lett. Először szerette Istent, és amíg Őt kereste csodálatosan megerősíttetett. Visszafoglalta az elhódított területeket, megerősítette kőfalakkal a városokat, tornyokat épített, fellendült az ország gazdasága. Éppen akkor tévedett el, amikor a legjobban ment a dolga. Felfuvalkodottá vált, mert a hatalom és a jólét megszédítette. Átvette a papoktól az áldozatbemutatás feladatát, ott füstölögtetett az illatoltárnál. Pedig nyolcvanan figyelmeztették. Napóleonról jegyezték fel, hogy a császárrá koronázásakor kivette a pápa kezéből a koronát és ő maga tette a saját fejére, jelezve ezzel, hogy ő uralkodik még a templomban is. Ilyen könnyen válik megszállottá az ember a saját erejében bízva. Pedig nevének jelentése: Isten megsegített, Isten az én erősségem. Ő mégis a maga erejében bízott. Sokszor megtapasztaljuk, hogy mennyire kevés és elégtelen a mi erőnk. Csakis Isten erejében és megsegítésében bízhatunk.

Isten igazsága nem tűri meg a bűn jelenlétét és az azzal való keveredést. Ezért jelenik meg egy leprafolt a király homlokán és élete hátralevő részét elkülönítetten kellett élje. Testvérem! Ne engedd be a bűnt az életedbe, ne tegyen felfuvalkodottá semmilyen külső erő, hallgass az igaz Isten szavára és figyelmeztetésére, mert nekünk egy másik jel adatott a homlokunkra, a kegyelemnek és Jézusi szövetségnek a jele. Élj általa!

Ima: Mindenható Isten! Dicsérünk és magasztalunk hatalmadért, igaz voltodért és mindenhatóságodért. Köszönjük, hogy életünk folyamán erősségünk vagy, és csak benned bízhatunk. Segíts alázatosan élni mindennapjainkat, és hogy soha ne váljunk felfuvalkodottakká. Ámen.