Azt tette, amit helyesnek lát az Úr, bár nem annyira, mint ősatyja, Dávid, hanem mindent csak úgy tett, ahogyan apja Jóás. Mert az áldozóhalmok nem szűntek meg, a nép továbbra is ott áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon. 2Kir 14, 3-4

A külső nyomástól megszabadulva mindkét országrész fellélegezhetett. Fellendült a politikai és gazdasági élet, a király megerősítette hatalmát, de a jómóddal nem járt együtt a hitélet fellendülése. Meg is látszott ez a nép vallási viselkedésében, mivel összekeverték a Jahve kultuszt a Baál kultusszal. Kétfelé sántikáltak, pedig járhattak volna egyenesen is az Isten útján. Mindez azért, mert nem esett messze az alma a fájától. A király fia, Amacjá, utódként ugyanazt tette, mint az apja, amit látott tőle és amit örökölt. Vajon milyen szellemi, lelki örökséget adunk át a gyermekeinknek? Itt azt olvassuk, hogy gazdasági és jóléti szempontból megerősödött a királyság. Gondolhatta, hogy mindent helyesen tett, mert így látta apjától, követte hát a példáját. Nem helyes példát követett! Súlyos kijelentés ez: „mindent csak úgy tett, ahogyan apja”. De talán még súlyosabb a Krónikák könyve leírása alapján: „azt tette, amit helyesnek lát az Úr, de nem teljes szívvel”. Nem teljes szívvel tisztelni az Istent, azt jelenti, hogy csak részben. Van, amikor igen és van, amikor nem, az adott helyzetemtől, számításomtól függően. Vagy csak egy darabjával a szívemnek. A nagy parancsolat pedig erre tanít: szeresd az Urat a te Istenedet teljes szívedből…

Ebben a helyzetében gőgössé vált a király, amikor megnyert egy csatát az edomiakkal szemben. Aztán a gőgösség már nem ismert testvért sem, mert hadat üzent Izráel ellen, amelyben súlyos vereséget szenvedett.

Így lett az apai örökségből, a helytelen példa követéséből félmegoldás, félszívűség, gőgösség, testvérharc, aztán veszteség. Isten segítsen mindnyájunkat a nagy parancsolat teljes szívből történő megélésére.

Ima: Segíts minket Urunk, hogy szívünk teljes odaszánásával ragaszkodjunk hozzád. Tőled el ne távozzunk, és ne csupán „örökségből”, hanem saját elhatározásból és hitbeli meggyőződésből kövessünk téged. Ámen.