Az Úr szabadítót adott Izráelnek, úgyhogy kikerültek Arám hatalma alól, és Izráel fiai otthonaikban lakhattak, ahogyan azelőtt. De mégsem tértek el Jeroboám házának a vétkeitől, aki vétekbe vitte Izráelt, hanem folytatták azokat. 2Kir 13, 5-6.

Mai igén betekintést enged a másik országrész, Izráel akkori helyzetébe. Amit a bírák korában tapasztalunk, a mai fejezetben ismét előtérbe kerül. Most egy másik nép, az arámok keserítették folyamatosan Izráel életét. Folyamatos támadásaik, már válasz arra az engedetlenségre, amit Izráel népe és vezetőik cselekedtek Isten iránt. A Jeroboám örökségeként megmaradt aranybikákat tisztelték, és áldoztak Baál oltárán. A Bírák könyvéből ismert refrén szerint, az emberi gonoszságra Isten ítélettel válaszol. De az Úr irgalma mutatkozik meg abban, hogy a bűnbánat legkisebb jelére is kész meghosszabbítani türelmét és kivezetni népét a szorongatott helyzetből. Az ő irgalmának az eszközei voltak a bírák, a szavára hallgató királyok, vagy a próféták, akik „alkalmi” szabadítók voltak, és eszközei Isten türelmének meghosszabbításában. A türelem azonban nem megoldás csak halasztás! Éppen ezért előtérbe hozzák ezek a történetek azt, amit megígért az Úr a bűneset alkalmával, hogy jön majd egy asszonytól született, aki az ördög fejére tapos és nem „alkalmi” szabadulást hoz, hanem tökéletes és teljes szabadulást.

A csoda Elizeus holtteste által, még inkább utal a megígért Szabadítóra. Moábi csapatok fosztogatása miatt egy temetés alkalmával, a holttestet Elizeus sírjába tették. Elizeus holttestének hatására a halott életre kelt.

Bizonyságtétel ez a feljegyzés arról, hogy a próféta, aki egész életében jót tett, betegségében, sőt halálában is az Úr áldását árasztja tovább. Van e olyan életünk, hogy majd az emlékünk is gyógyítson és erőt támasszon? Amikor visszagondolunk egy szép életre, példája ma is sokszor erőt ad. Hitvalló őseink, a reformátorok, a gályarabok is ilyen erőt adó példák az egyház szolgálatában. Emlékük, szolgálatuk bátorítson mindnyájunkat!

Bizonyságtétel ez a feljegyzés arról is, hogy nem Elizeusnak, hanem egyedül Istennek van hatalma a halál felett. Előképe tehát ez a csoda annak, ami húsvétkor Jézus Krisztus halála és feltámadása által történt. Nem egy halott, hanem minden halott feltámadásáért.

Az Úr szabadítót adott Izráelnek, és ennek a világnak Jézus Krisztusban, nem csak egy türelmi időszakra, hanem végérvényesen, egyetlen megoldásként. Elfogadod e?

Ima: Szabadító Istenünk! Köszönjük, hogy te láttad rabságunkat, megkötözöttségünket, a bűnre való hajlandóságunkat, és fiadban a Jézus Krisztusban feloldozást és szabadulást ajándékoztál nekünk. Ámen.