„Majd ezt mondták egymásnak: Nem helyes, amit teszünk. Ez a nap örömhírnek a napja. Ha hallgatunk és megvárjuk a virradatot, büntetés ér bennünket. Gyertek hát, menjünk, és mondjuk el ezt a királyi palotában!” (9)

A következő történetet id. Zimányi Józseftől hallottam, még teológus koromban: Egy fiatal gyülekezeti tagja, aki alig volt húsz éves, korházba került, ahol kiderült róla, hogy már csak néhány hónap van hátra az életéből. Józsi bácsi úgy gondolta, mint a fiú lelkipásztora, meglátogatja őt és elbeszélget vele. Amikor bement a korházba és mindezt elmondta a kezelő orvosnak, az először nem engedte be a lelkészt a beteghez. Aztán, hosszú kérlelés után beleegyezett, hogy beszélhet a beteggel, de a szívére kötötte, semmit ne mondjon arról, hogy mennyire beteg. Józsi bácsi bement, elmondta az igazságot és elkezdett beszélni a fiúnak Jézusról, az örök életről, Isten kegyelméről. A fiatal beteg meghallgatta a lelkészét, aztán nagyon csúnyán, már káromkodva és sírva szidni kezdte a szüleit! „Tiszteletes úr-mondta- szüleim mindent megadtak nekem! Bármit kiejtettem a számon az enyém volt, de egy szót nem szóltak arról, hogy mi lesz ha meghalok! A legfontosabbat elhallgatták!”

Négy leprás bemegy az arámok táborába és azt látja,, hogy a tábor elhagyatott az arám hadsereg elmenekült! „Mert az ÚR azt tette, hogy az arám táborban harci kocsik, lovak és nagy haderő robogását hallották, mire azok ezt mondták egymásnak: Izráel királya bizonyára felbérelte ellenünk a hettiták királyait és Egyiptom királyait, hogy ránk törjenek! Ezért még alkonyatkor futásnak eredtek, otthagyva sátraikat, lovaikat, szamaraikat, a tábort, ahogy volt, és futva mentették az életüket.” (2Kir.7,6-7.) A leprások elkezdik kifosztani a tábort elrejtik az értékesebb dolgokat, amikor hirtelen eszükbe jut, nem helyes, amit tesznek!

„Ez a nap örömhírnek napja…Gyertek hát, menjünk, és mondjuk el ezt a királyi palotában!”

Kedves Testvérem! Hallottad már az örömhírt? Emlékszel milyen volt, amikor először megértetted, mit jelent, úgy szeret Isten, hogy még a Fiát is odaadta érted?

Nekünk, akik ezt megértettük, olyanoknak kell lennünk, mint ezek a leprások voltak! Menjünk és mondjuk el, mert nem rejthetjük el ezt az életet mentő örömhírt! El kell mondani, hogy más is meggazdagodjon, hogy aztán ő is tovább adja másnak!

„Mennyei Édesatyánk! Áldunk és magasztalunk szabadító kegyelmedért! Kérünk segíts hitelesen tovább adni az örömhírt: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ámen!”