„…Talán nincs Isten Izráelben, hogy ti Baalzebúbot, Ekrón istenét mentek

megkérdezni?” (3b)

Ahazjá király balesete következményeként betegágyba kerül, ezért elküldi szolgáit

Baalzebúbhoz, Ekrón istenéhez, hogy felgyógyulásáról kérdezzék. Milyen ellentmondás ez.

Isten népéhez tartozó király, egy olyan család, nép leszármazottja, akiknek az életében Isten

hatalmas dolgokat cselekedet, nyilvánvalóvá tette hatalmát, az áldás, és az átok útját, mégsem

hozzá fordul. Nem Őt keresi, nem őt hívja segítségül, hanem egy bálványhoz fordul. Azt is

látjuk a történetből, hogy nem tudatlanság az oka, hiszen Illést már a szolgái leírásából is

felismeri, mint aki Isten szolgája. Teljesen érthető, és jogos Isten megállító üzenete: Talán

nincs Isten Izráelben?

Az embert állítja tehát elénk mai igénk, aki noha tud Istenről, mind arról, amit Isten elvégzett,

kijelentett önmagáról, az életről, a jelenlétéről, az áldás és az élet útjáról. Az embert, aki ismer

olyanokat, aki Istenéi, az ő szolgálatában állnak, akiket kereshetne, a maga élethelyzeteiben a

megoldások keresésében, és mégis a bálványokhoz fordul. Talán ma kevesebbet tud az ember,

mint Aházjá? Nem, sőt Jézus Krisztusban Isten egészen felfedte magát az ember előtt. Ezért

ellentmondás minden olyan cselekedete az embernek, amikor a maga élethelyzetében a mai

modern bálványaihoz fordul megoldás keresésében. Mert minden, ami Isten helyébe, vagy

mellé kerül, amibe az ember bizalmát veti, bálvánnyá vált az életében. Olyan istenné válik,

akihez fordul, akit kér, akit kérdez, segítséget remélve tőle. Ezért jogos és érthető Isten

kérdése, és üzenete, hogy talán nincs Isten, amiért az ember ezt cselekszi, így viselkedik?

Az általánosításból engedjük Istennek ezt a kérdését közelebb magunkhoz. Az életünk, kis és

nagy problémáinak megoldáskeresései miről tanúskodnak? Isten és ember előtt miről beszél

az élet megélésünk? Isten van-e az életünkben, akihez fordulunk, akiben hiszünk, akit

kérdezünk, és kérünk, vagy a saját bálványaink, tákolmányaink?

Imádság: Urunk Istenünk, megvalljuk előtted, hogy gyarló emberi természetünk szerint

hajlamosak vagyunk Rólad megfeledkezni életünk hétköznapi és rendkívüli helyzeteiben.

Kérünk téged Szentlelkeddel ébresztgesd a benned vetett hitünket, állítsd helyre az

életfelfogásunkat, probléma megoldásainkat, hogy valóban ne legyen rajtad kívül más, akiben

hiszünk és bízunk. Ámen