„Egy ember pedig csak úgy, találomra kilőtt egy nyílvesszőt, és eltalálta Izráel királyát a szíjak és a páncél között.” (34)

Ennek a találómra kilőtt nyílnak érdemes a hátterét is látni, mint ahogyan, minden olyan esetnek és helyzetnek, amikor véletlent, szerencsét, vagy éppen balszerencsét lát az ember.

Aháb király megpróbálja elkerülni azt, amit Isten prófétája által felfedett előtte, csak hogy nem úgy, ahogy ez elkerülhető lenne. Az ítélet, mind addig míg kegyelmi idő van, Isten törvénye szerint elkerülhető lenne. Ő nem akart ezen az úton elindulni, a maga módján tesz meg mindent, hogy elkerülje a beteljesedését. Látszólag, az elején sikerrel is jár, ravasz terve, hogy közembernek öltözik, és így a csatába meg is téveszti az ellenséget. Így esik meg, hogy helyette Júda királyát akarják elfogni, míg fel nem ismerik, hogy az mégsem Aháb. Egyszer csak történik valami, amire azt szoktuk mondani az életben, hogy ez véletlen, balszerencse. Valaki találomra kilőtt egy nyílvesszőt. S ez a nyílvessző pontosan ott találja el, ahol kell, a szíjak és a páncél között. Sőt maga a csata is úgy alakul, hogy ki sem tud menekülni annak érdekében, hogy a sebét el tudják látni. Mi ez? Valóban csupán balszerencse, véletlen lenne? Még ha a megvalósulását nem is fedhette fel ilyen részletességgel, de ezt hirdette meg a próféta. Ez pedig nem vezethet máshoz, mint annak a kérdésnek a feltevéséhez, hogy vajon a mi emberi életünkben az események szerencse függvényei, véletlenszerűek lennének, vagy több ennél? Vajon meglátjuk-e, hogy az Isten szavának van igaza, amikor a szerencsét, a véletlenszerűt, de még az ember által tudatosan megvalósított cselekvés mögött is Isten megengedő, vagy akár megvalósító mindenható hatalmát láttatja? Ennek a tudatában mondhatja Jézus Pilátusnak, hogy semmi hatalmad nem volna fölöttem, ha nem az én mennyei atyám adta volna neked.

Fontos ennek a találomra kilőtt nyílnak a célba érésének üzenetét megszívlelnünk, amikor Isten akaratát semmibe véve ügyködünk élethelyzeteinkben. Amikor csak úgy véletlenszerűnek, szerencsétlenségnek, emberi akaratnak látunk valamit az életünkben A lényeg, hogy nincsenek véletlenek, nem a szerencse, még csak nem is emberi akarat, amely alakítja sorsunkat, hanem egyedül a mi mennyei Atyánk.

Imádság: Urunk szeretnénk nem a véletlenekben, nem a szerencsében, emberekben, sorsban bízni, hanem egyedül Tebenned. Adj nekünk a Te akaratodra figyelő, engedelmes szívet, hogy áldást, és ne átkot hozzunk magunkra.Ámen.