„…és akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.” (28 b)

Az Istentől elszakadt, eltávolodott ember, nehezen ismeri el, nehezen ismeri be, hogy ő a teremtmény, nem a teremtő. Nehezen fogadja el, hogy van Valaki, aki mindenekfelett való, akinek fennhatóságát tagadhatja, megvetheti. Szeretné, úgy megélni az életet, mintha a saját kezében lenne annak minden mozzanata. Ráadásul nem csak a maga életére tekintve, hanem a másik ember, nép fölött való rendelkezésében is, saját erejében, hatalmában bízik. Érzékeli, tapasztalja, hogy esetleg vannak fölötte is erők, istenek, amelyek hatóköre egy adott területre, élethelyzetre korlátozódik, de tovább nem. Így gondolták ezt az arámok is. Már az is kijózanító volt számukra, hogy Izráelnek Istenével szemben a hegyvidéken kudarcot vallottak, de nem adják fel, majd a síkságon legyőzzük őket, gondolták. Meg kellett tehát tudják, hogy Jáhve, a teremtő Isten, az Úr.

Népének azonban ezzel tisztában kellene lennie, számolnia kellene az Ő Istenüknek, az Örökkévaló, és Mindenható Urnak fennhatóságával, mindenre kiterjedő hatalmával. Még akkor is, amikor ez a körülmények szerint hihetetlen. Ezért is küldi az Úr az ő igéjét hozzájuk, nekik már tudniuk kell, az arámok pedig akkor tudják meg, hogy Isten az Úr, amikor megtapasztalják, hogy a síkságban is Úr. Sőt nincs más rajta kívül, a hatalom, amit valakinek, vagy valaminek kölcsönöz, annak a forrása is Ő maga.

Sajnos mindannyian elidegenedettek vagyunk Istentől. Még azok is, akiknek a szívét, életét, az Úr már részben visszafoglalta. Hiszen megtapasztaltuk az élet adott területén, hogy Ő az Úr, ott elismertük fennhatóságát, más területeken, mégis egészen hitetlen módon gondolkodunk. Hadd józanítson ez az ige ma is bennünket, hogy életünk minden területén, helyzetében, szívből, és őszintén valljuk meg, ismerjük el fennhatóságát. Miért is várnánk addig, míg neki kell akár kudarcainkon, veszteségeinken keresztül győzködnie, hogy „...nekem adatott minden hatalom mennyen és földön”. Különösen, hogy ő nem erővel, nem hatalma fitogtatásával akar bennünket jobb belátásra téríteni, hanem a Jézus Krisztusban megmutatott szeretetével, irgalmával, kegyelmével.

Imádásg: Mindenható, és Örökkévaló Istenünk, aki Atyánkká lettél Jézus Krisztusban. Hadd adjuk önként, tiszta, és teljes szívünkből Neked az uralmat. Segíts bennünket, a te népedet élethelyzeteinkben, hogy amikor bármit hatalmasabbnak látunk nálad, fölismerjük, hogy ez csak a látszat. Valójában Tied minden hatalom mennyen, és földön. Ámen