A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.
Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezután meg kell történniük. Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Aki ott ült, úgy ragyogott, mint a jáspis és a karneol; és a trón körül szivárvány ragyogott, mint a smaragd. A trón körül láttam huszonnégy trónt, és a trónokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona. A trónból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trón előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét lelke…. És amikor csak dicsőséget, tisztességet és hálát adnak az élőlények a trónon ülőnek, aki örökkön-örökké él, leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett. (Jel 4)
Hogy jelenik meg a lelki szemeid előtt a mennyország? A legtöbben talán valami angyalkás, hárfás semmittevésként képzelik el, ahol rózsaszín felhőről rózsaszín felhőre ugrálva énekelünk és henyélünk? Állandóan. Örökké. Hm… Ez így elsőre elég unalmasnak tűnik, nem?!
Ha a mennyország eszünkbe jut, akkor általában úgy gondolunk rá, mint ami fenn van az égben, s automatikusan felemeljük a fejünket, a magasba nézünk. Az eget kémlelve, kíváncsian kutatjuk, vajon hol van Isten? Gagarin nevetve viccelődött azon, amikor az űrben járt, hogy ő bizony nem látta ott Istent.
Vagy, ha nem gondoljuk azt, hogy Isten trónja egy bárányfelhőn utazik, az angyalkák pedig a bárányfelhő széléről lógatják a lábukat, s onnan tekintenek alá a mi halandó életünkre, akkor is ott van az emberben, hogy a mennyország nagyon távol van tőlünk. Távol van a mi sokszor szenvedéssel, igazságtalansággal, gonoszsággal, romlottsággal, gonddal teli életünktől. De ha a mennyország távol van tőlünk, akkor maga is Isten nagyon messzi van tőlünk, nem?
A valóság az, hogy a mennyország nem ilyenformán jelöl egy fizikai helyet. Azért gondoljuk, érezzük, hogy a magasban van, mert tényleg felette áll a mi romlott életünknek, valami sokkal tisztábbat, értékesebbet, minőségileg magasabbat jelöl, valami olyan tökéletes ugyanakkor számunkra ismeretlen világot, amelyre még szavaink, fogalmaink sincsenek.
Olvasva János írását, a nyitott ajtón keresztül egy kicsit bekukucskálhatunk a színfalak mögé, egy pillanatra betekinthetünk a mennyországba. A Jelenések könyvének leírása egyáltalán nem valami unalmas mennyei képet villant fel, ami merő egyhangúság. Nem. Itt élet van: változatosság, szín, mozgás és lelkesedés, ujjongás. Valami olyan tűz és olyan elégedettség, ami – bár János csak dadogva próbálkozik, hogy leírja a látomását, mégis – lenyűgözi és meghatja az embert. A Lélek, az isteni Lélek áthat mindent és mindenkit.
De ebből már itt a földön is kaphatunk egy kis ízelítőt. Hívjuk be az életünkbe mi is a Szentlelket, s kérjünk hitet, hiszen tudjátok: „a kis hit a mennybe viszi a lelkedet, de a nagy hit a mennyországot hozza a lelkedbe.” Ámen
- Lélek fuvalma, jöjj,
Áradj, áradj ki rám,
Szeressem, mit Uram szeret,
Tegyem, mit ő kíván! - Áradj, áradj ki rám,
Mígnem megtisztulok:
Cselekszem éppúgy, mint Uram,
És tűrni úgy tudok. - Áradj, áradj ki rám,
Lehessek kész egész,
Míg izzó fénnyel tündököl,
Mi bennem földi rész. - Áradj, áradj ki rám,
S meg nem halok soha:
Örökre élek, s int felém
Dicsőség otthona.
(E. Hatech)