A laodiceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete: Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg! Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján. Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! (14-22)

Te szereted a langyos vizet meginni? Vagy szereted a langyos kávét? Mit gondolsz a langyos sörről? A langyos levessel ki lehet üldözni a férjemet a világból. És te vajon szeretnél a nap végén egy kád épphogy meleg, langyos vízben ücsörögni?

A langyos víz semmire nem jó. Ja, de mégis. Olvastam a zinterneten: hánytató hatással szoktak langyos, sós vizet ajánlani.

Inkább lennél hideg, vagy inkább lennél forró, ami használható, de mivel langyos vagy kiköplek – szó szerinti fordításban – kihánylak a számból. Ezt üzeni Krisztus nagyon keményen a laodíceai gyülekezetnek.

Hadd idézzem Joó Sándort: „A Sátánnak nem az a legnagyobb diadala, mikor egy lelket Isten ellenségévé tesz, hanem ha közömbössé, langyossá. A langyos lélekben van valami a szeretetből is, meg a gyűlöletből is, a megbocsátásból is és a bosszúérzésből is, a tisztaság vágyából is meg a parázna vágyakból is, a lemondásból is meg az önzésből is, - együtt van benne, összekeveredve, az imádság és káromkodás, a hit és a hitetlenség, a hálaadás és panaszkodás, a meleg és a hideg.”

Milyen a langymeleg keresztyénség? Aki különösebben nem lóg ki a gyülekezetből, de nem lóg ki a világból sem. Mind a kettőben feltűnés nélkül, otthonosan mozog. Aki ismeri valamennyire a Szentírást, de megelégszik ennyivel, s nem törekedik arra, hogy Isten szava jobban a sajátja legyen. Látszólag nincs semmi komolyabb kilengése, bűne, csak éppen nem vágyódik jobbra, nem igyekszik a nagyobb erkölcsi tisztaságra, a mélyebb hitre, az igazabb szeretetre, a valóságosabb Krisztus-követésre.

Mintha egy szülő miután felnevelte gyermekét, megszűnne szülőnek lenni. Már nem foglalkozna gyermekével többé. Nem keresné őt, nem segítené tovább boldogulását, nem gondolna rá. Mintha egy betegség gyógymódját kutató orvos megállna egy féleredménynél és nem kísérletezne tovább. Nem keresné a teljes megoldást. Mintha egy zeneművész nem gyakorolna tovább, miután sikerült egyszer lejátszania egy darabot.

A lelki értelemben meghidegült keresztyénség (imádkozgatok is meg nem is, hiszek is meg nem is, ott is vagyok meg nem is, segítek is, de azért ne essünk túlzásokba keresztyénség) sérti Istent. Ezért mondja, hogy kiköplek a számból.

Gondoljunk bele: Ő szenvedélyes szeretettel ég irántunk, olyannyira, hogy mindenét, még a Fiát is odaadta értünk. De ha hiszed, hogy ezt tette értünk az Isten, akkor a mi részünkről vajon elég –e erre feleletként, hogy rutinszerűen, félszívvel, ímmel-ámmal imádkozhatunk, hiszünk?

Ugyanakkor Jézus a megfáradtaknak, megfásultaknak, megkeseredetteknek sem engedi el a kezét, sőt lehetőséget ajánl fel a változásra: „azt tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged”. Ami nekünk nincs, ami belőlünk hiányzik, amivel mi nem rendelkezünk, azt Ő adja meg. Lehet változni, lehet tőle tüzet és őérette égő buzgó hitet kérni, be lehet Őt hívni a szívünkbe. Ámen

Urunk! Hála legyen Neked, hogy Te mindig adsz nekünk új lehetőséget, hogy újra és újra magadhoz hívsz bennünket, hogy ébresztgeted hitünket. Amikor megfásulunk, megkeseredünk, elalszik a hitünk, akkor te lépsz, felrázol, nem hagyod annyiban. Mindig a javunkon munkálkodsz. Add, hogy tudjunk Téged szenvedélyes szeretettel viszontszeretni, ahogy Te is fordulsz hozzánk. Ámen