A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt. Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád. De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehér ruhában fognak járni velem együtt, mert méltók rá. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt. Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! (1-6)

Emlékszem egy ismerős házaspár dilemmájára. A születendő gyermeküket az édesapa Kiss Virágnak akarta nevezni, de az édesanya ebbe nem akart belenyugodni. Azzal érvelt, hogy persze, addig még kicsi a lányuk, addig tényleg az ő cuki kis viráguk lesz, de mi lesz, ha felnő, s örökli nemcsak az apa vezetéknevét, de a cseppet sem alacsony és cseppet sem virágszál termetét is? Lehet, hogy az lesz a neve, hogy kis és virág, de ha ez elüt a valóságtól, akkor csak nevetség tárgya lesz.

Nemrég belenéztem egy filmbe, ami nyomokban a valóságot tartalmazta. A filmben az ügyvédek luxusruháikban és luxusóráikban addig csűrik, csavarják a tényeket, míg végül felmentik a vádlottat. Az lett a neve, hogy ártatlan, pedig bűnös volt.

Egyik kollégám meglátogatott egy beteget a falujában, ahol szolgál. Szomorúan mesélte, hogy aki meglátogatott, az annyira a múltban rekedt, annyira sok keserűség, harag volt benne, hogy alig tudtak beszélgetni. Egyre ugyanazt hajtotta, a dühe egyszerűen maga alá temette. Törvényileg, meg ezernyi módon úgy tartották számon azt a férfit, hogy 2024-ben él, a valóság az volt, hogy 10 évvel korábban megrekedt.

Név és valóság. Szavak, és ami mögötte van. Jézus figyelmezteti a szárdiszi gyülekezetet, hogy néha óriási különbség van a kettő között. Őt viszont nem lehet megtéveszteni sem hangzatos szalagcímekkel, statisztikákkal, jól előadott kifogásokkal, mentségekkel, látványos cselekedetekkel, ő látja a valóságot, és az lesújtó: „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.”

Sokan vannak, akik bár látszólag életerősek, egészségesek, a lelkükben azonban halálos fáradság van. Halálfáradtak, mert az állandó félelem, a folyamatos kudarc, stressz, bizonytalanság kimeríti az embert. Lenullázza lelkileg. Vannak, akiknek meghal a lelke, mert valami hatalmas veszteség érte őket, s úgy érzik, hogy ebből nem lehet továbbindulni. Valaki meghalt, valaki pótolhatatlant elveszítettek, valami végképp eltörött, s úgy érzik, már nem lehet teljes az életük. Élnek, mennek, tesznek valamit, mert élni, menni, tenni kell, de belül csak a fájdalom, a mérhetetlen üresség, a tetszhalál állapota van. Ők legalább érzik, hogy valami baj van, de mi van azokkal, akik ezt nem ismerik fel?

Mert vannak olyanok is, akik bár azt mondják: köszönik szépen, jól vannak, élik világukat, lubickolnak a jelenben, minta hal a vízben, de a valóság az, hogy ha nincs Krisztus a szívükben, az örök élet nem az örökségük. Egyszóval halottak a jövőre nézve.

S mindez nemcsak az egyénre nézve igaz, hanem társadalmilag, egyházilag, gyülekezetileg is.

Vajon ha nekem, neked, a gyülekezetednek, az egyháznak, vagy a nemzetnek írna Jézus levelet, akkor nem kapnánk –e meg ugyanezt az ítéletet: az a neved, hogy élsz, de halott vagy. Bár próbálod szépíteni, a legjobb képet festeni tetteidről, cselekedeteidről, de valójában azok nem teljesek.

Mi lehetett a hiba? Mitől nem voltak teljesek a szárdiszi gyülekezetnek a cselekedetei? Miért voltak csak látszatélők?

Hit és cselekedetek. Imádság és munka. Ebben lehetett hiányosságuk, pedig egyik sem kijátszható a másik ellen. Bizony a kitartó, imádsággal és Lélekkel átitatott cselekvő küzdelem és tenni akarás nagyon ritka.

De Jézus ebben a helyzetben is azt mondja: lehet győzni. És milyen jó lenne, ha Krisztus szerint az lenne a nevem és a neved, hogy élsz, mert akkor tényleg élni fogunk.

Urunk! Megvalljuk, hogy néha csak imádkozunk, s elfelejtkezünk arról, hogy cselekednünk is kellene. Máskor meg megyünk, rohanunk, döntünk és elfelejtkezünk arról, hogy a te jelenlétedben gondoljuk végig következő lépésünket. Nem hívunk be Téged összekulcsolt kézzel a hétköznapjainkba. Adj bölcsességet, hogy az imádság és munka kettősségében hűséggel tudjunk megállni, hogy ne csak testileg éljünk, hanem lelkünk is életet nyerjen általad. Ámen