A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez: Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél. De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jezábelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és bálványáldozati húst egyenek. Pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából. Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből; gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint. Nektek pedig, a többieknek Thiatirában, akik nem fogadjátok el ezt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit – amint azt nevezik –, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet, de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a népek felett, hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket; ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot. Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! (18–29)

Thiatira. Egy nem túl jelentős kereskedőváros, s elég hamar el is tűnt a történelem viharában. Ebben a kisvárosban nyilván maga a keresztyén gyülekezet sem lehetett nagy. Ám Jézust ez nem gátolja abban, hogy foglalkozzon az ügyükkel. Kevés létszám ide, kevés létszám oda, minden jelentéktelenségük ellenére Jézus tud cselekedeteikről, szeretetükről, hitükről, szolgálatukról és állhatatosságukról. Úgy tűnik, neki minden gyülekezet kedves és fontos, mindegyikre gondja van, sőt: ez a kicsi nem túl jelentős gyülekezet kapja a leghosszabb levelet. Számon tartja őket a Megváltó.

Jézus nem olyan, mint a földi vezetők, akik mindig figyelik az erőviszonyokat, s a nagyobb, a hatalmasabb, a gazdagabb, az erősebb érdekeit fogják szem előtt tartani. Figyeld meg: Jézus mindig a gyengébb mellé áll, az elnyomottat emeli fel.

Amikor a tanítványok a viharos tengeren félelemtől összeszorult szívvel, remegve ébresztik fel Jézust, akkor egyértelműen a tanítványok megsegítésére siet. De amikor a tanítványok távol akarják tartani Jézustól a gyermekeket, akkor Jézus velük is szembefordul, hogy az erőtlen mellé álljon.

A négyezer ember megvendégelését megelőzően azt mondja Jézus: „Szánakozom a sokaságon, mert már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.” Ugyanakkor szembefordul az őt körülvevő tömeggel egy vak koldusért, egyetlen emberért, amikor el akarnák hallgattatni, s meggátolnák, hogy Jézushoz jusson.

Amikor valamilyen nyomorúságon megy keresztül az ember, vagy kicsi közösségnek a tagja, akkor örömmel hallja, hogy Isten nem veti el, nem tartja értéktelennek, hanem akár a legerőtlenebb, kevésnek tartott életen keresztül is képes csodát tenni, munkálkodni. Mert felemeli Isten a gyengét. Bárki lehet csodálatos eszköz a kezében. Ugyanakkor mégis sokszor éppen ebben van a nehézségünk.

Mert mi gyakran azt várnánk, hogy nyíljon meg az ég, szálljon le Isten, s tegyen valami világraszóló, látványos csodát. Gondolj csak bele, hány és hány kételkedő kérdést hallhatunk naponként: ha létezik Isten, miért nem törli el azt a sok szenvedést, ami a világban van? Miért nem szünteti meg a rákot, s egyéb borzalmas betegségeket, a háborúkat, a vérontást, az éhínséget, az emberi gonoszságot és igazságtalanságot. Miért nem jelenik meg pusztító villámlásban, s mutatja meg erőnek erejével, hogy létezik?

Ugyanakkor a Szentírás tanúsága arra mutat rá, hogy Isten nagyon ritkán mutatja meg igazi hatalmát, óriási erejét, mindenhatóságát ebben a világban önmagában. Ránk bízza ezeket a feladatokat. Választott eszközein keresztül munkálkodik. Igen, a gyengén, az erőtlenen, a hétköznapin, az egyszerűn keresztül. Akár egy ilyen kicsiny gyülekezeten keresztül is, mint a Thiatirai gyülekezet. Akár rajtad keresztül.

De ne tévesszen meg bennünket Istennek ez a döntése, mert az Úr ettől még nem tehetetlen, vagy erőtlen, mert ezek az egyszerű emberek, kis közösségek mindig rendkívülivé válnak a kezében. Ilyen a mi Istenünk.

Drága Atyánk! Csak egy röpke pillanat volt, amikor megéreztük: mellettünk vagy. Vagy mintha egy tollpihe tartott volna a víz felett, a bajok felett napokon, heteken, hónapokon át, hogy ne süllyedjünk el, de ha visszagondolunk rá, akkor azt ismerjük fel, hogy Te voltál ott velünk. Te szóltál hozzánk, Te tartottál meg. Urunk add, hogy minél többször találkozzunk Veled a hétköznapokban. Lássuk meg munkáidat, jelenlétedet, vezetésedet. Te ma is cselekszel, általunk is cselekszel. Ámen