A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt: Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája. Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál." (8–11)

2022 októbere és 2023 novembere között kb. 5000 embert öltek meg azért, mert keresztyén. De ne gondoljuk, hogy csak az úgynevezett harmadik világban, vagy a kommunista államokban üldözik a keresztyéneket. Nincs tíz éve, amikor teljesen letaglózott és megbénított egy hír: egy amerikai Oregon állambeli főiskolára bement egy 26 éves fegyveres, s miután közvetlen közelről lelőtte az előadóteremben a tanárt, a rémült diákokat felállította, s feltett nekik egy kérdést: keresztyén vagy? Aki Krisztus tanítványának vallotta magát, azt megölte. 9 fiatalt lőtt le, csak azért, mert így akart tiltakozni az intézményes vallás ellen. Ő lett a 10. áldozat.
„Légy hű mindhalálig”. Miközben olvasom ezt a számomra nagyon kedves igét, felmerült bennem, hogy vajon meddig tart az én hűségem? Neked meddig tart a hűséged? Az első kísértésig? Addig, amíg nincs belőle hátránya az embernek? Addig, míg hasznunk van Istenből? Vagy mindhalálig?
Sajnos nem! Sokszor csak addig kell nekünk az Isten, amíg nem jár áldozattal, kellemetlenséggel, lemondással, esetleg szenvedéssel, veszedelemmel, üldözéssel.
Pedig Jézus azzal bátorítja hűségre a szmirnai gyülekezetet: „ne félj attól, amit el fogsz szenvedni”. Na de miért kellett a börtönt, az üldözést elszenvednie a szmirnai keresztyéneknek? Egyáltalán miért van keresztyénüldözés a világban? Miért engedte és engedi a hatalmas és erős Isten, hogy templomokat zárjanak be, hogy kisemmizzék, lakóhelyeikről elűzzék, háttérbe szorítsák vagy akár meg is öljék a követőit? Jézus azt mondja: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem a világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. Emlékezzetek arra az igére, amelyet én mondtam nektek: Nem nagyobb a szolga az uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak...” Nem az tehát a kérdés, hogy egy keresztyén ember, vagy keresztyén közösség életében miért van üldözés, hátrány, gúny, kihívás, konfliktus. Hanem az a kérdés, hogy miért nincs? A jézusi tisztaság, egyenesség, becsületesség, jóság, szelídség, alázatosság, a hitben való járás és látás, az Isten igéjének a megtartására való törekvés nem megszokott, nem ebből a világból való, ezért mindig irritáló, idegesítő, bosszantó a világ szemében, éppen ezért az ebből fakadó konfliktus is borítékolva van.
Ha nincs visszajelzés a világ részéről, hogy valamiben mások vagyunk, akkor két ok áll fenn. Az egyik: az általunk sugárzott krisztusi jó illat, szeretet annyira áthatotta környezetünket, hogy ez a természetes, s ezért nem rí ki onnan. Vagy épp a fordítottja: mi olvadtunk annyira a világba, a világ elvárásába beszédünkkel, tetteinkkel, cselekedeteinkkel, hogy egyszerűen fel sem tűnünk, mint krisztusi tanítvány. Minden élethelyzet, minden hitvallási helyzet más és más. Mindenkinek másként kell az Istenhez való hűségét kifejeznie, más és más módon kell „szenvednünk” az evangélium miatt. Ne feledd: aki győz, annak nem árt a második halál. A halálig hű Krisztusért el van számunkra téve az élet koronája. Ezért pedig érdemes küzdeni és hűnek maradni.

Mennyei Atyánk!
Nincs rá magyarázat, hogy miért vagy hozzánk végletekig hűséges. De van rá bizonyítékunk: Krisztusunk keresztje. Köszönjük Urunk, hogy bár nem érdemeljük meg, te mégis nekünk adod az élet koronáját. Fiadért. Kegyelemből. Szeretetből.
Add, hogy soha rá ne unjunk Jézus keresztjének megrázó jelére felnézni, s ebből nyerhessünk erőt saját kihívásaink között. Ámen