Napi lelki táplálék

Ef 4,17-32

Napi Ige – Uzsoki Aranka

A Református Bibliaolvasó Kalauz magyarázatos napi tápláléka.

„Mondom tehát, és tanúsítom, többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint.” (17)


Mimikri, avagy a rejtőzködés művészete. Ismerjük ezt a fogalmat az élővilágból, amikor a túlélés érdekében egy élőlény leutánozza (vagyis mímeli) egy másik élőlény viselkedését, mozgását, külalakját. Elsőre talán a kaméleonok jutnak eszünkbe, akik képesek szinte teljesen beleolvadni a környezetükbe észrevétlenné válva a ragadozók előtt.

Huszonegyedik századi keresztyénként sokszor a kaméleonokhoz hasonló életet élünk lelki értelemben. Teljesen beleolvadunk abba a világba, ahol töltjük mindennapjainkat észrevétlenné válva.

Két asszony egy nagyváros egymástól szinte legtávolabbra eső pontjain lakott. Hosszú éveken át ugyanabban az irodában dolgoztak együtt töltve a nap jelentős részét. Mivel közvetlen kollégák voltak, noha közeli barátokká nem váltak, de egymás életének örömeiről, nehézségeiről, legfontosabb dolgairól vagy konfliktusairól tudtak. Az egyikőjük idővel elköltözött, történetesen a kolleganőjével szomszédos utcába. A következő vasárnap meglepődve köszöntek egymásra a templomban. „Nahát, nem is tudtam, hogy te is templomba jársz” – mondták ki szinte egyszerre mindketten csodálkozva. A hitük, az Istennel való kapcsolatuk egymás számára láthatatlan maradt az évek alatt, valószínűleg nem járta át annyira a gondolkodásukat, hogy arról beszéljenek, és az életvitelüket is formálja. Kaméleon keresztyének maradtak.

Pál apostol ebből a lelki helyzetből akarja kirobbantani az efézusiakat. Ellenséges, pogány környezetben, spirituális sokszínűségben, erkölcsileg féktelen, szabados világban éltek, ahol szinte minden szabad volt: Diána istennő papnői a hívek nemcsak spirituális, hanem szexuális igényeit is kielégítették. Ilyen fertőző környezetben Krisztus követőinek nagyon nehéz volt megmaradni Krisztus tanítása és kizárólagossága mellett. Könnyebb feloldódni, beleolvadni a kulturális és szellemi közegbe ma is. Megfér a református énekeskönyv a kézben, melyen ott a talizmánként védelmező vörös fonal, vagy a horoszkópos medál a nyakban. Református emberek szájából de sokszor hallani babonaságokat, vagy Krisztus tanításával összeegyezhetetlen túlvilág-hitet (a mennyországból minket védelmező vagy értünk imádkozó elhunyt szeretteink).

Krisztus nem spirituális mimikrire hívott el minket. Nem tudunk bűnös természetünkből kifolyólag életünk minden pillanatában helyesen, Krisztus szerint gondolkodni. De amikor nem az Ő Lelke újítja meg és irányítja a gondolatainkat, akkor visszacsúszunk arra a szintre, amiről Pál apostol a mai Igében is szól. Gondolkodásunk sokszor azért hiábavaló, mert gondolatainkat, és így végső soron életünket, értéktelen tárgyakra, hamis tanításokra, erkölcstelen vágyakra, divatos irányzatokra pazaroljuk el. Csak Isten képes szavával és Szentlelkével megérinteni, megvilágosítani a gondolatainkat, így átformálni a viselkedésünket, megtisztítani szavainkat és tetteinket. Láthatóvá tenni minket.


Imádság: Mennyei Édesatyánk, bocsáss meg, kérünk, hogy oly sokszor beleolvadunk a környezetünkbe: gondolataink, szavaink, tetteink nem tükrözik, hogy Hozzád tartozunk. Lelked által Krisztus érdeméért újíts meg minket! Ámen

Korábbi napok napi lelki táplálékai