Ha látjátok, hogy a lévita papok fölemelik Isteneteknek, az Úrnak szövetségládáját, akkor kerekedjetek föl ti is, és menjetek utána! De maradjon mintegy kétezer könyök távolság köztetek és közte; ne menjetek túl közel hozzá! Így tudjátok majd, melyik úton kell mennetek, hiszen nem jártatok még soha ezen az úton. Józsué ezt mondta a népnek: Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr. (3-5)

Ember tervez, Isten végez. Mikor jutott eszünkbe utoljára ez a mondás? Talán akkor, amikor elterveztünk valamit, sok munkát fektettünk a megvalósításába, aztán kudarcként éltük meg, amikor nem úgy sikerült, ahogy azt vártuk? Sokan feladják emiatt a tervezést is, mert úgy érzik, hogy úgyse érdemes. Vagy akkor, amikor láttuk, hogy valaki önző vagy rossz tervet készített és hála Istennek nem tudta végrehajtani? Vagy talán akkor, amikor a tervezettnél sokkal jobban sikerültek a dolgok és áldottuk Isten nevét, hogy még többet és jobbat adott nekünk, mint azt reméltük volna? Mindenesetre egy fontos dologra emlékeztet minket ez a mondás: ne hagyjuk ki Istent a számításainkból, terveinkből! Ha nélküle tervezünk, akkor vagy sok csalódás fog érni minket, vagy nem haladunk sehová, hanem egy helyben fogunk toporogni egész életünkben.

A választott nép életében is ezt láthatjuk. Isten nélkül Abrám soha nem indult volna el. Izrael népe soha nem tudott volna kiszabadulni az egyiptomi fogságból. Ha a hitetlenkedőkön múlt volna, soha nem mennek be Kánaánba, hanem visszamennek Egyiptomba rabszolgának. Akik nem számoltak Istennel, azok számára legyőzhetetlennek tűntek a kánaáni népek, azok számára ledönthetetlennek tűntek Jerikó falai, azok számára lehetetlennek tűnt átkelni a Vörös tengeren, vagy éppen a Jordán folyón. De milyen jó, hogy Isten végez! Milyen jó, hogy lehet vele tervezni! Milyen jó, hogy Ő az, aki ma nekünk is segít szembenézni a félelmeinkkel, legyőzni a korlátainkat, terveket készíteni, hogy jobbá tegyük a saját és a közös jövőnket! Milyen jó, hogy lehet számítani Rá, aki mindennél és mindenkinél hatalmasabb, erősebb és bölcsebb. Milyen jó, hogy ha ismeretlen helyre is vezet minket, előttünk jár és mutatja az utat, mert Ő már járt ott.

Amikor úgy döntünk, hogy komolyan vesszük Isten igéreteit és szeretnénk az Ő útján járni, akkor általában nem tudjuk mire vállalkozunk. Nem is tudhatjuk, hiszen a saját értelmünk vagy bátorságunk kevés ahhoz, hogy azon az úton járjunk. Ezen az úton ugyanis csak a hitünk számít. Hisszük-e hogy Isten tudja merre kell menni? Hisszük-e hogy Isten képes megadni azt, amire vágyunk, amire szükségünk van? Hisszük-e hogy érdemes Istent követni? Józsué könyve is arról tesz bizonyságot, hogy nagyon is érdemes. Érdemes Istennel tervezni, érdemes Istent követni, érdemes az Ő törvényeit megtartani, mert egy olyan helyre vezet minket, ahová magunktól nem jutnánk el. A csodák földjére, ahol rácsodálkozhatunk, mi mindent készített nekünk az ÚR, mi mindent lehet másképpen megélni.

Éppen ezért mi is szenteljük meg magunkat, tisztítsuk meg szívünket, hogy még tisztábban értsük Isten útmutatásait és még világosabban ragyoghasson az Ő dicsősége a mi életünkön keresztül.

Ima: Örökkévaló Istenünk! Bocsáss meg, amikor megtorpanunk az új helyzetekben, az új kihívások előtt és inkább maradnánk a biztonságosnak hitt megszokott környezetünkben, amit már ismerünk, amiben már tudunk tervezni. Köszönjük, hogy szüntelenül meg akarod újítani az életünket, hogy egy valóban biztonságos és jó cél felé tartsunk. Hálát adunk, hogy nem csak a célt adod meg nekünk, hanem az útunkon is kísérsz minket és veled legyőzhetünk olyan akadályokat is, mint amit egy folyó jelentett Izrael számára. Kérünk továbbra is vezess minket és kísérd lépteinket, hogy a te országod felé haladhassunk és már abban élhessünk nap mint nap. Ámen.