Mielőtt a kémek lefeküdtek volna, fölment hozzájuk Ráháb a háztetőre, és ezt mondta nekik: Tudom, hogy az ÚR nektek fogja adni ezt a földet, hiszen rettegés fogott el bennünket miattatok, és máris reszket tőletek ennek a földnek minden lakója. Mert hallottuk, hogyan szárította ki az ÚR előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor kijöttetek Egyiptomból, és hogy mit tettetek a Jordánon túl Szíhónnal és Óggal, az emóriak két királyával, akiket kiirtottatok. Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony, a ti Istenetek, az ÚR az Isten fenn az égben és lenn a földön!

Azt hiszem mindannyian találkoztunk már olyan emberrel, akit megelőzött a híre. Lehet hogy egy tanár, akiről meséltek már nekünk, lehet hogy egy leendő munkatárs, akiről már próbálták kitalálni milyen is lesz vele dolgozni, de az is lehet, hogy egy távoli rokonról hallottunk már sokat, akivel még nem találkoztunk. Persze ilyenkor mindig fel kell hívni a figyelmet arra, hogy megvannak a veszélyei, ha ez alapján ítélünk meg valakit, de abban nem szabad nagyon reménykedni, hogy a hírünk nem előz meg minket. Mert amióta világ a világ, ez így működik. Nem csak másoknál, hanem minden egyes embernél.

A hírünk megelőz minket. Különösen manapság, ahol a közösségi médiának hála sokkal több információt lehet szerezni egymásról. Éppen ezért nem mindegy mit teszünk, mit mondunk, hogyan öltözködünk, hogyan végezzük a munkánkat, vagy éppen milyen híreket közlünk magunkról. A hírnevünket befolyásolja és akár tetszik akár nem, fontos, hogy milyen hír jár előttünk. A kémek történetében is láthatjuk azt, hogy ez milyen fontos tud lenni. Józsué Jerikóba küld kémeket, hogy a város elfoglalásához gyűjtsenek fontos információkat. A kémek viszont nagy veszélybe kerültek. Felfedezték őket és ha nem lett volna segítségükre Ráháb, hamar vége lett volna az életüknek. Ráháb viszont segített nekik. Miért? Mert Izrael fiainak a híre már eljutott hozzá is. Pontosabban az a hír jutott el hozzá, hogy Isten miként segítette a népét. Ráháb felismerte, Izrael népének híréből, hogy az Úr az Isten fenn az égben és lenn a földön.

Milyen nagyszerű hírnév ez. Milyen nagy dolgok történnek, ha az a hír járja rólunk, hogy Isten velünk van, hogy az ÚR a mi Istenünk. Milyen jó irányba haladnak a dolgok, ha az sugárzik belőlünk, rajtunk keresztül, hogy Isten a mi Urunk.

Legyen fontos a hirnevünk! Persze ne úgy, ahogy a hírességek fontosnak tartják a hírnevüket. Ők ugyanis a saját nevüket akarják fényezni, naggyá tenni. Azt szeretnék, hogy az ő nevük legyen mindenhol. A keresztyén embereknek viszont nem a saját nevük a fontos, hanem egyedül Istené. Mi is ilyen hírnévre törekedjünk. Nekünk se a saját nevünk legyen a legfontosabb, hanem Istené, hogy az Ő hatalmának, szeretetének és gondoskodásának a híre terjedjen mindenfelé.

Ima: Urunk Istenünk, köszönjük, a te híred már elérhetett minket és tudhatjuk miket tettél a te néped életében, és hogyan vagy jelen a mai emberek mindennapjaiban is. Kérünk Téged, hogy segíts nekünk, hogy a mi életünkön keresztül is a te híred terjedhessen, hogy Hozzád tartozunk, hogy miként segítettél minket, mennyi mindenért lehetünk hálásak neked és hogy milyen nagy szeretettel szeretsz minket. Ámen.